Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
mélyereszkében a felgyülemlett vizet víztározó kialakításával és két darab 200 l/perc teljesítményű szivattyúk elhelyezésével oldották meg. Az elektromos energiaszükséglet biztosítására a külszínen két 500 kW teljesítményű, a bányában pedig 3000 kW teljesítményű transzformátort építettek ki. A szénmező közepén a terület nyugati szegélyén 1935-36-ban egy 323 m mély körszelvényű légaknát létesítettek, melyet 0,3 m vastag betontéglával falaztak ki. Az akna belső átmérője 3,58 m, az aknatorony magassága 18,2 méter volt. Személyszállítást, légvezetést, villamosvezeték elhelyezést, víztelenítést és legfőképpen a meddőszállítást tették vele lehetővé. 15 A vágatok egymásra való hatásának ismeretében fejtették 1934-től Rau-aknán a még fennmaradt siklók, fővonalak védőpillérét azokon a helyeken, ahol még az elővájást a régebbi omlasztásos pillérfejtés révén fejtették. Fejtési előkészítésre nem volt szükség, mert az alkalmazott haladó-pásztafejtésnél a fővágatok elővájását is 40-60 m szélesen végezték a főtenyomás előnyös kihasználásával. Erre azért volt szükség, mert a széntelep vastagsága 0,3-0,5 m között változott és jövesztésnél a talpduzzadás nem jött segítségül, mert a fekü kemény, kvarcos homok volt. A siklók visszahagyott védőpilléreiben a fejtés során 40 méterenként osztóközlékkel pillérekre osztott szénben a régi, összeroskadt osztóközlék fölött 8 mre egy-egy új osztót alakítottak ki jobbra és balra, azután 16 méteres fejtési pasztával, azaz szélesítéssel előrehaladtak 7-8 métert. A továbbiak során a szén dőlése irányába eső felső 8 méteres pasztát elhagyták és csak az alsó oldali 8 méteres pasztával mentek előre 8 métert. Ekkor a siklótól 8 méter távolságra mind a két oldalon egy-egy feltörést telepítettek, majd a siklóra kiszélesítették és ezek egyoldali szélesítésével hajtották ki a fölötte lévő régi osztó tömedékéig. Ezzel a feltörésekből, az új osztóközléktől számított 16 m-ben telepített segédosztókat mindjárt a szénben tudták kihajtani. Ezzel a régi osztók között maradt 32 m-es szénpilléreket, egy osztóra összpontosított két 16 m széles fejtési szélességű osztóval fejtették le, négy munkacsapatot összevonva anélkül, hogy a siklót nagyon igénybe kellett volna venni. Az akna területén 5200 kalóriájú szenet fejtettek. Rau-aknán az alapközle visszahagyott védőpillérének egy részét 50 m széles, csúszdaszállítású pasztával, az alapközlével paralell haladva fejtették le. Jóllehet mintegy 50 vagon szenet szállítottak naponta végtelen kötéllel vontatott kettes vágányú pályán, semmiféle szállítási akadály nem jelentkezett. Rau-aknán, a bányamező déli részén a salgótarjáni alsó telep kétfelé vált és közéje egy kemény, kavicsos homokréteg települt, mely észak felé vastagodott. A „puhogások" 6-12 m vastag homokrétegnél gyakoriak, azontúl azonban megszűnnek. Egy 1936. december 9-12 közötti, a salgótarjáni bányakerületben végzett kiszállás alkalmával keletkezett feljegyzés - melynek során a baglyasaljai bányákat is megtekintették - ad szemléletes képet a Rau-akna működésének utolsó éveiről. Ezekben az években Rau-akna - szenének kiváló minősége folytán - a baglyasaljai kerület legfontosabb üzeme volt. Összes szénvagyonát 23 millió mázsára becsülték, melyből 4,7 millió mázsa állt fejtés alatt. A részletes szénvagyon-kimutatást ebből az évből a mellékelt táblázat mutatja: Rau-akna szénvagyon-kimutatása Bányamező Fejtés alatt Még feltárható Összesen Etesi mélyereszke (Kotrocói rész) 3 650 000 q 18350000q 2 2000 000 q Északi fősikló 280000 60000 340 000 Nyugati vetőköz felső és alsó része 760000 760 000 Összesen: 4690000 18410000 23100 000 Évi 1,8 millió q termelés mellett hány évre elegendő: 2,6 10,2 12,8 272
