Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
Etesi vagy Amália-akna (1894-1929) Művelési területe Etes község területén feküdt. Az SKB Rt. pálfalvai új aknája (Frigyes) mélyítésével egyidőben, 1894-ben kezdték el mélyítését. Hosszú élettartama alatt több haváriát szenvedett el. Amália- és Frigyes-akna között 1,6 km hosszú alagutat is kihajtottak, mely Zagyvapálfalvára szállította a szenet az első évben lóvonattal, majd villamosmozdonnyal. Alagútjának bejárata egy földbevágás végén még megtalálható. 1896-ban fejezték be a munkálatokat s az aknát a pálfalvaihoz hasonlóan a modern bányászati technika követelményeinek - szállítás, vízemelés, légvezetés - megfelelő berendezésekkel látták el. Aknatornyát amerikai rendszer szerint, szabadonállónak építették meg. Az aknaszállítást egy 100 LE-s Compound rendszerű szállítógéppel végezték. A 293 méter mély aknában összegyűlt víz kiemelését a mélyben kiépített 150 LE-s triplex expanziós Worthington szivattyúval végezték, mely percenként 1000 liter vizet nyomott a felszínre. A bánya szellőztetését egy Capell rendszerű ventillátor biztosította, amit 45 LE-s egyhengeres gőzgép hajtott meg. A berendezéssel percenként 2000 m 3 levegőt mozgattak meg. A gőzfejlesztésre 4 db Dürr rendszerű kazánt építettek be, ezek vízzel való ellátását két Worthington szivattyú végezte. Az aknában három rakodót alakítottak ki, bányamunka azonban csak az első 120 méteres és a második 250 méteres szinten folyt. A harmadik szinten nem dolgoztak, az akna alsó része 40 méterrel mélyebben volt kialakítva zsomp céljából. A feltárási munkák még 1896- 1897-ben is folytak.7 A széntelep vastagsága átlagosan 0,6-0,8 méter volt, melyben a termelés 1898-ban indult meg. A második szint alatt fekvő szénpillér feltárása az aknától ÉNY-felé kiágazó 1000 méteres ereszkével történt, melynek esése 15%-os volt. Az ereszke legmélyebb pontja 145 méter volt. A mélyszintről két Gam-féle végtelen kötélszállító berendezéssel, elektromos meghajtású 25-25 LE-s vitla szállította ki a szenet. A fejtésmódnak az aknában a haladó pásztafejtést alkalmazták dőlésmentén, mert itt a nógrádi szénmedence szárnyán a telep átlagban 30-50%-os dőlésű volt. Magán a főszállítóközléken lóvontatás, az osztóközléken emberi erővel mozgatták a Frigyes-aknai típusú csilléket. A munkahelyekről vaslemez csatornákon csúsztatták le a kitermelt szenet ezekbe a csillékbe. Az akna szenét 0,8 m 3-es űrtartalmú csillékben szállították, melyekbe a darabos szénből 5 q-t, aknaszénből 7 q-t rakhattak. Amália-aknát 4,5 km-es külszíni vasút kötötte össze Frigyesaknával, ebből 1,6 km alagúti szakasz volt. A felsővezetékes villamosvasúton 5 db ikermozdony végezte a szállítást. Az erőforrást a pálfalvai telepen felállított elektromos centrale szolgáltatta (500 LE-s Compound rendszerű kondenzációs gőzgéppel hajtott 500 kW-os 3100 V-os generátor). Az elektromos vasutak miatt volt még egy 198 A-os 270 cellás 550 V feszültségű akkumulátortelep is tartalékként. Az aknákhoz az áramot magas feszültséggel (3000 V) vezették, ahol a transzformátor segítségével alakították át üzemfeszültségre. A gépeket 1906-ig gőzerővel hajtották, majd áttértek a teljes villamosításra ennél az aknánál is. 8 Az SKB Rt. 1901-ben angol réselőgéppel (Garforth-féle Diamond réselő-fejtőgép) kísérletezett az etes-pálfalvai bányákban. A Hardy-Patent Pick Co. sheffildi cég réselőgépe egyenáramú, 500 Vos feszültségre volt tervezve. Az áram a külszíni villamos vasút egyenáramú vezetékéből kiágazó 118 m hosszú akna és 520 m hosszú táró kábellel jutott a bányában felállított réselőgéphez. Az etesiaknában a bányászati viszonyoknak megfelelően először felső réseléssel dolgoztak, mert a széntelep fedüjét szénerekkel áthatott omladékony homokkő képezte, s az ebben való réseléssel akarták az omlékony kovakövet egyrészt biztonsági szempontból, másrészt pedig a szén tisztaságának céljából eltávolítani. Ez a réselési mód azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, az említett szénereket átható fedü egyenetlen keménységű volt, és így a réselő tárcsák gyakran törtek. A iaza és omlatag fedű homokkő a réselés okozta rázkódások következtében meglazult, 0,4-0,5 m vastagságban le kellett szedni és ezzel meddőeltakarítási munkatöbblet állt elő. Ennek ellenére a darabos szén nyerése a 70-80%-os arányt is meghaladta. Ezek után alsó réseléssel próbálkoztak, ahol a tárcsa a sínek magasságában végezte a 0,12 m magas és 1,2 m mély réselést. Etesi-akna széntelepét a tulajdonképpeni fekütől egy 0,05-0,25 m vastag agyagos homokkő választja el, ebben kellett a gépnek kivájnia a rést. A réselő tárcsa átmérője 2,2 m volt. A kőzetet mivel itt sem volt egyenletes kemény269