Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

se nehéz volt (0,2-0,3 méter felső padot 0,2 méteres meddő majd 0,2 méteres alsó pad követte). Téli időszakban a Krúdy testvérek szekérrel szállítva árulták a környező falvakban. Aki egyszer vásárolt tőlük, másodszorra már nem érdeklődött. Tavasszal a liptagergei téglagyár vásárolt egy kisebb mennyiséget. A táró termelése napi 15-18 q volt, egy vájáruk igyekezett 17 újabb munkást toborozni, hogy terveik szerint napi 200 q-ra emeljék termelésüket.

27 A sok szüneteltetés és újranyitás mellett már nem feltűnő, hogy 1933-ban egy Hoffmann nevű (közelebbről nem ismert) vállalkozó két kutatótárót létesített Karancsberényben a Szent Imre és Szent Margit nevű bányatelkeken. Az SKB Rt. 1946-ban mint „idegen" jelezte a nyilvántartásban. A kutatótáró tényleges bányászattá nem fejlődött.

28 Az SKB Rt. érdeklődése csak 1939 után fordult ismét a terület felé. Előbb özv. Légrády Béláné és társai területét szerezte meg terrágium fizetése mellett, majd Krúdy Dezső és Krúdy Ferenc szénjogát vette meg örökáron 1938-ban és 1940-ben, mert régi kutatásaik alapján 4 millió q szenet tételeztek fel ezeken a területeken.

29 A széntelep a fúrások adatai szerint 0,57 méter vastag felsőpadból és 22 méterrel mélyebben 0,35 méteres alsópadból állt. A Rozsnoki-tárót az SKB Rt. bányafelügyelője, Hegyi Kálmán nyitotta fel és telepítette újból, miután 80 métert haladt a 0,2-0,4 méteres rosszminőségű szénben. Amikor a karancskeszii Jenő-aknák újranyitásával foglalkoztak, az volt az általános álláspont, hogy Karancsberénnyel nem érdemes tovább küszködni, mert szene silányabb a Jenő-aknainál. Egyébként is a feltáráshoz 5,7 kmes vasutat is építeni kellett volna, a területet elhagyták.

30 Dzsida József bányatérképén

31

, valamint Magyarfy Károlynak a keskeny nyomtávú vasutakat feltüntető térképén

32 szerepel a Paula-lejtősakna. 1925-ben 15 kh területet vásárolt az SKB Rt. és 1926-ban telepítette a bányát. A szén konjunktúra megszűnésével a vállalat szüneteltette a bányászatot. A vékony széntelepben a magas terrágium miatt a termelés nem volt rentábilis. Három szénpillérben 8,9 millió q (1:4,7., 11:1,8., 111:2,4) szén volt. A Paula-lejtősaknát az l-es pillérben telepítették. A Légrády családnak a haszonbéri szerződés értelmében évi 24 vagon szenet kellett átadni, és a csak gondot jelentő bányát 1935. április 4-1939. november 1. között a Salgótarjáni Határőr-parancsnokságnak engedték át kitermelésre. Innen tudjuk, hogy a lejtősakna bejárata 8 méter hosszan szilárd építményű, falazott volt. 1941-ben Légrády Ferenc, özv. Légrády Béláné és Légrády Mária meghatalmazottja volt. A beltelek mentesítve volt a szénjogi szerződés alól.

33 A vasútvonal építése (Lapujtő-Karancsberény) is abbamaradt. 1926-27-ben a Paula-lejtősakna 1000 q szenet termelt de csak helyi célokra használták. A bányát Légrádyné Knoller Paula után nevezték el.

34 Stern Lajos vállalkozó 1942-ben tűnik fel Karancsberényben. Szénjogát természetesen ő is felajánlotta az SKB Rt-nek, s miután Vitális István megtekintette a területét, alapos véleményt adott róla. Vitális emlékezete szerint 1920-1922 között többször megtekintették a területet, a szénkibúvást, ahol 0,74 méteres padokra osztott szenet találtak. A felajánlott bánya korábban a Karancsberényi Kőszénbánya Rt. tulajdona volt, s az 1933-ban kötött szerződés a kisgazdák 65 h területére vonatkozott. Állítólag 0,6-0,8 méter vastag a szén, két vékony 0,1-0,15 méteres meddő közbeiktatásával. A kalória értéke 4172. A bányánál annak idején Gömbös Gyula és Sztranyavszky Sándor főispán is érdekeltséget vállalt. A Csaszlava - táróban ugyanekkor 4 helyen vettek fel szelvényt, ahol a szenet 0,24-1,46 méter vastagnak találták 3 padra osztva. A felső pad volt csak 0,5 méteres egészen fénylő barnaszén, palásodásra hajlamosán, a többi pad palás 0,3 méteres rész volt. Előnyének azt tekintették, hogy táróval fejthető. Amikor megnézték a Légrády féle hajdani bányákat, a kibúváson 1,56 méter szenes telepet találtak, melyben 0,45 méter volt a tiszta szénpad. A táróban a szenes telep felső részét nyitották fel, ahol feltűnően szép, tiszta, fényes szenet fejtettek. Ezt követte 0,1 méteres agyag közbetelepülés, 0,12 méteres palás szén majd 0,22 méteres barnaszén. Korábban Légrády a 0,45 méteres szép szenet és 0,32 méteres palás szenet fejtette. A Stern-féle bánya is ilyen lehetett. A megtekintett szén rossz benyomást keltett, várható mennyisége 200-250 000 q volt. A korabeli szénkereslet ellenére sem volt érdemes kitermelni.

35 A Kisaranyi-puszta Anton-Barbara-táró munkásainak létszáma 1868-1885: 1868-ban 14, 1870ben 17, 1882-ben 1, 1883-ban 2, 1885-ben 1 fő. 260