Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

volsága miatt nem volt érdemes a bányavasutat kiépíteni. A lejtős szállítóaknája gőzüzemű szállítógéppel volt felszerelve. A szállítógépet Breitfeld és Danek cég gyártotta 1881-ben. Volt 1 Cornvall és 1 Lokomobil gőzkazánja, (56-18 m

2 fűtőfelülettel). A külszínen lévő bányaszellőztetőt egy 10 LEs hőlégmotor hajtotta, mely 1922. tavaszán felrobbant. A lejtősakna alján volt a gőzhajtású Worthington aknaszivattyú. A lejtősaknában 2 siklófékmű is működött, szükség esetén kézi szellőztetőket is használtak deszkákból készített facsövekkel. Ezeket a kis bányákat kutatták fel, nyitották meg majd felhagytak velük a szénkonjunktúra idején az új vállalkozók a nagyobb szerencsében - barnaszéntelepben - bízva. Hitüket vesztve gyakran hagytak fel a bányászattal s pénzüket is veszni hagyták. Ha átadták szénjogosítványaikat, a nagy tőkeerős vállalatok csak az újabb, konkurens vállalkozók elzárása érdekében tárgyaltak velük. Beda-lejtősakna bejáratának egykori helyén a későbbiekben homokkitermelés folyt, nyomvonala mára nem látható. A homokfalban a széntelep ellenben még látható. A bánya kis terjedelmű meddőhányója a völgyben, a patak partjára települt.

15 Karancsaljánál az ÉKJ Rt. kezelésében lévő Endre- vagy András-aknát kell még megemlíteni, mely Baglyasalja határában létesült, de mind két község területe alatt bányászkodott 1882-1905 között. Fennállása alatt 14 millió q szenet adott. Az ÉKJ Rt. 1898/99-ben Schwartz Ignáctól vásárolt újabb szénterületet, majd az SKB Rt. 1912-1948 között Ballá Géza területével (itt létesítette az ÚjGyurtyánosi-lejtősaknát) és 1933-ban Balkó István birtokával növelte potenciális területeit.

16 A Karancsaljai-lejtősakna ( 1936-1953) a régi baglyasi terület homokvonalán túl eső III. telep alsó padját fejtette 0,6-0,8 méter vastagságban, amit pedig korábban nem ítéltek műrevalónak. Az SKB Rt. egy 1936-os jelentése szerint a bányászat ezen a területen kezdetben a régi Gusztáv-akna azon részén folyt, amelyben az elődök a III. telep felső padját változó vastagsága és gyengébb minősége miatt két vető közötti árokban benthagyták. A művelés alatt álló felső padban található tiszta szén (mely mindig a felső pad alsó részében található) 0,4-0,5 méter vastag volt. A „kanavász" fedü alatt palás szénréteg volt, amit végül is csak féltermékként értékesíthettek. A bányászatot több csapás irányban húzódó vető nehezítette, s tette lehetetlenné a szénmező frontfejtését. A felső padbeli szénvagyon kevés volt, mintegy 260 000 qra számítottak. A termelés intenzitása mellett a bányarész 1937-ben kimerült, pótlására már akkor felmerült az alsó pad szenének mosás révén történő olcsó és gyors feljavításának gondolata. Az igazgatóság azért foglalkozott a kérdéssel mert a teleprész szénvagyonát a geológusok 4,5 millió q-ra becsülték. A lejtősakna (Ármin-táró) alsó padjának telepvastagsága 0,8-1,2 méter között ingadozott. A tiszta szén az ossz. telepvastagság 35%-a volt. A palával átszőtt, erezett szénpadok teljesen rendszertelenül voltak kifejlődve, a palás szénpadok összvastagsága 0,28-0,67 méter volt, nagy átlagban a telepvastagság 46%-át tette ki. A szén telep 19%-a hasznavehetetlen pala és barna agyag volt. A kirabolt és részben betömedékelt lejtős- és légakna újranyitása a szénmosási kísérletek előrehaladásával 1940-ben a megvalósítás előtt állt. Szenét a salgótarjáni villamos erőközpontban és a salgótarjáni üveggyárban szerették volna hasznosítani. A kettévált III. telep alsó padjának lefejtése céljából ezért 1940-ben újranyitották és a termelését hamarosan napi 30 vagonra emelték. Kezdetben a siklópillérek fejtésénél nem volt nehézség, de az ereszke művelésnél a fedühomokból gyakori vízbetörés nehezítette a munkát. 1942-es termelési terv szerint szénvagyona ekkor 3 150 000 q volt, melyből 85 000 q kerül lefejtésre. Ez napi 28 vagonos termelésnek felelt meg. A bányamunka során a termelés 75%-a fejtésből származott, a fejtési szén 77%-a pedig a korszerű frontfejtésből. A bánya munkáslétszáma 193 fő volt, mintegy 15-20 munkás azonban még hiányzott. A munkaprogram szerint 1941-ben elkészült a 490 méter hosszú fedühomokban kihajtott szállítóvágat, melyben végnélküli kötélszállítást építettek be. További kutatásokat is folytattak a vetődésekkel elzárt teleprészek hozzáférhetősége érdekében. Kísérletképpen az omlasztásos fejtési rendszert is bevezették a termelésben. 1942-ben a lejtősakna jobb oldalában tűz keletkezett, mely visszavetette a termelést. 1943-ban 830 000 q, 1944-ben 584 207 q volt a termelés. A szénvagyont ekkor 3 679 000 q-ra becsülték, amiből átlagban 25 vagont termeltek naponta. A munkáslétszám 239 főre emelkedett, a termelés 65%-a fejtésből származott. Az I. ereszkét folytatták két pillér feltárása céljából, a II. ereszkét 150 méter hosszan építették tovább, s ezzel az országúti pillért fejtették. A

IV. ereszkével 200 métert haladtak a szén határáig. A bányabeli viszonyok kedvezőek vol253