Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Noszky Jenő: A Cserhál hegység földtani viszonyai. Bp. 1940.63. o. 25. MÁFI. Adattár. С 1.85. 26. OL. Z. 221.3. es. 38. d. 1-3. folio NML XI. 5.28. d. 1941. szeptember 6. NML XI. 5.28. d. 1942. március 15. NML. XXIX. 105. a. I.d. 1939/2104. sz. 27. Frank Lajos visszaemlékezése (Magánlevelek 1938. VIII. 6-XII. 7.) 28. Erdmann Gyula-Pető Iván: A magyar szénbányászat a felszabadulástól a hároméves terv végéig. Bp. 1977.159-162.0. 100. év. A nógrád megyei munkásmozgalom története. Salgótarján. 1970.179. o. NTM. BM. Dok. 794. sz. Széntermelés 1944-1949. Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből. 1945-1949. Bp. 1975.

1. k. 324-326. о 2.3.2. Szécsényi-dombság Iliny A kistáj 149-442 méter közötti tszf-i magasságú tagolt dombság, délkeleti része a Cserhát északi hegylábfelszíne. Andezittelérek adják a terület geomorfológiai gerincét, melyeket keresztirányú eróziós völgyek szabdalnak fel. A kistáj kőzettani alapja felsőoligocén agyagmárga, homok. A telérek között helvét slír található, alárendelten alsómiocén üledékek is előfordulnak. A Cserhát északi peremén, a Csitári patak partján, a Nagy Erdő északi lábánál fekszik Iliny.

1 A község határának déli részén (Ördöghomok, 263 m) Fleischmann Adolf birtokán 1905-ben „lignitartiger Kohle" fordult elő, azaz itt is lignitet találtak. Néhány méter hosszú öreg tárnát is telepítettek erre a gyenge széntípusra. Gr. Mailáth Géza 4000 kh. területén, Ilinytől DK-re, Ivanics főintéző szerint vagy 70 évvel azelőtt volt egy bánya (1835-40 körül?) ahonnan még 10-15 éve is szenet bányásztak. A helyet felkeresve megállapították, hogy valóban létezik egy 16,5 méter hosszú táró, melyet az alsómediterrán slírben hajtottak ki. A táró végén jobbra és balra még lehetett a vágatokat látni. Az északi vágatban ujjnyi vastag széncsíkot találtak, melyért nem volt érdemes a tárót kihajtani.

2 Janikovszky Dániel (1876-1939) a RMSV Rt. kovácsoló gyárának főmestere nyugdíjba vonulása után apósa (Sándor Nétum) segítségével vendéglőt nyitott és kereskedő lett. Ő bérelte ki a községben a kis bányát 1923-ban, mely azonban nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket.

3 1930 táján, a Mailáth-féle erdőben bányászkodott egy kispénzű emberekből álló alkalmi társaság. Primitív módon, gépek, előfúrások nélkül láttak munkához és az első, pár méteres kis levető melyet tárójuk elkapott - befagyasztotta munkájukat. Bemondás alapján szenük 0,8 méter vastag volt, a beomlott táró szájánál már 1932-ben is észleletek egy 0,7 méteres kifelé kiékelődő mállott szénkibúvást. Vitális Sándor 1935-ös földtani felvétele alkalmával Ilinyt is felkereste, jelentésében megemlítette a Janikovszky-féle kisbányát, melyben a táró szájától 30 méterre 3343 kalóriás volt a szén. A 0,2 méteres telepet 0,09 méteres szén, 0,02 méteres szürke agyag és 0,09 méteres átszőtt szén alkotta. A szénkibúvások az ilinyi „Tópatak" felső részén (Tó patak erdő) fordultak elő, s kisebb táróbányászkodást eredményeztek. A tárót a kibúváson és a K-Ny-i csapás mentén hajtották ki keleti irányban, mintegy 80 méter hosszan. A táró mellett mindjárt csapásmenti vető volt és a széntelepet a déli irányban hajtott ereszkével 20 méterben sem lehetett elérni. A szemle idején a beomlott táróban csak 8-10 métert lehetett előrejutni, itt 0,4-0,5 méter vastag, összetöredezett palás széntelepet találtak, mely a csapás irányában hullámos lefutású volt.

4 Ezt a szénelőfordulást már Pálffy Mór is leírta mint „Nógrádmarcaltól K-re lévő Csörgő patak völgyéből" származó 1-1,3 méter vastag, agyagos széntelep. A szénelőfordulást „felső oligocén aquitanien" típusú szénnek vette, így írta le Vitális István is mint „Patvarci szénelőfordulás", holott a salgótarjáni szenes csoport egyik széntelepének megfelelő - aquitaniai terresztrikus agyagok feletti 244