Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Szanda - Szandaváralja Az 547 méter magas Szanda-hegy a Cserhát jellegzetes, meredek oldalú képződménye. A kettős hegycsúcs közül az alacsonyabbat (528 m) a szandai kőbánya fejtette értékes andezitje miatt. A szandai hegy északi lábánál, a Szandaváraljai-patak forrásvidékén az egykorú puszta-tanya, Szandaváralja települt. Innen ÉNy-i irányban találjuk Tógátpusztát, a hajdani Dolgat-pusztát. Szanda község a Szanda hegy nyugati lábánál, egy kis patak partján alakult ki. Umfried Tivadar mérnök kapott kutatási engedélyt 1864-ben a területre, amit 1865-ben töröltek. A sikertelen kutatások után Becskén kezdett újabb vállalkozásba. A szandaváraljai kőszéntelep meglétét illetve annak szünetelő bányászatát jegyezték fel - utalva az Umfried féle próbálkozásra - az 1874-75-ben készült kéziratos megyei leírásban. Noszky Jenő a Cserhát hegységet széntelepekben szegénynek írta le, de megemlítette, hogy a Szanda hegy környékén jelentősebb széntelepek lehetnek. A szandai telepekről szólva írta, hogy a Parlagi-puszta (Terény) melletti bányaterületen a Cserhát legjelentékenyebb szénbányászatára van remény.

1 Vitális István 1920-ban tanulmányozta a Becske-Szandaváralja-Szanda községek környékén feltárás alatt álló kibúvásokat s tárgyalásokat kezdett a terület szénjogairól. Több helyen jött elő a főtelep, melyben három kibúvásra tárókat is telepítettek: 1. Bástya (354 m) - Szanda (547 m) - Kisbükk (411 m) északi oldalán, Szandától délnyugati irányban 2. Kiskelecsény-Dolgat-puszták (Tógát) között, Szandától nyugatra 3. Szandaváralján, a Bástya-Szanda hegyek déli oldalán Kiskelecsény-Dolgat puszta (Becske, majd 1911-től Magyarnándor része) Becske községtől északra, Szandaváraljától nyugatra fekvő puszták határában több helyen ismertek voltak a szénkibúvások. (1866. porosz cég bányászata). A széntelep az irodalmi adatok szerint 0,8 méter vastag volt, a hőfejlesztő képessége 4102 kalória. A bécsi földtani intézet szerint azonban csak 3751 kalória. A régi táró haldáját megtekintve Vitális István megállapította, hogy csak kisebbszerű termelésre enged következtetni. A táró beomlott, folyt belőle a bányavíz. A Nógrád Megyei Fűtőanyagkitermelő Rt. 1920. tavaszán a régi táró mellett a vízmosásban egy kis kutatótárót létesített a szén dőlése mentén. A bányalétesítés munkálatait azonban abbahagyták és a főte beszakadt. Vitális szerint a feltárást csapás mentén kellett volna végezni. A széntelep 0,9 méter vastag volt, amiből csak 0,46 méter a tiszta szén. A meddő közbetelepülések elrondították a telepet, bányanyitásra sem alkalmas. Szénvagyona optimális esetben érheti el az 1 millió q-t. Szandaváralja szénkibúvása Szandavár északkeleti tövében, Vizy Zsigmond juhakolja mellett, a gémeskútnál volt. A Nógrád Megyei Fűtőanyagkitermelő Rt. itt is ásatott egy kis kutatótárót, azonban 1920. március végén a munka abbamaradt mert a főte beszakadt. Kutatótáró révén a telepben, a kavicsos homokos hordalék alatt a kibúváson látható alig arasznyi széntelep a táróban már vékony agyaglencsében mutatkozva 0,8 méterre vastagodott ki. A szén feltűnően fekete, pikkelyes struktúrájú volt, meredeken, 30° alatt lejtősödött, ezért a kedvezőtlen települési viszonyok miatt nem lehetett fejteni. Bányanyitásra sem volt alkalmas. A Tógát-puszta szénkibúvása. A Bástya-hegy déli illetve a Szanda hegy nyugati oldalán, Becske és Szandaváralja községekkel határos részen több helyen észlelhetők voltak a szénkibúvások, melyek a fekühomokkő és a fedő slír üledékek érintkezésénél láthatók voltak. Régebben folytak kutatások már ezeken a helyeken, amit két kisebb kutatóakna haldája elporlott szénnel bizonyított.

2 Schvetz Józsefnek a Becske illetve Szandaváralja község Dolgat-puszta környékén lévő szénbányáját lehetett megtekinteni 1932-ben. Vitális István szerint a bányát egy Német (sic!) nevű bányavállalkozó is megkereste, aki 150 kh szénterületet bérelt egy földbirtokosról. (Ismereteink szerint Németh Ödönről volt szó). A megkezdett tárót, egy régi művelt mellett, a kibúváson hajtották ki, azaz telepítették. A táróban 16 métert haladtak puha, elmállott szénben, melynek vastagsága 1,2 méter volt, használhatatlan állapotban. Minősége lassan javult, vastagodott. A táró szájától 50 méterre, dőlésirányban megkezdték egy kutatótáró létesítését, amelyben szintén puha, elmállott szén volt az alsó padban. A széntelep elérte az 1,88 méteres vastagságot öt, egyenként 0,03-0,08 méteres agyag230