Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

csíkozással. A terület magasabb részein fedőrétegeket lehetett látni, itt azonban még nem kutattak. Becslés szerint 50-60 hold nagyságú lehet a táróval leművelhető szén, melynek mennyiségéről nem lehetett biztosat tudni a régi művelések miatt. Több kisebb, nagyobb vető nyoma is látszott, a szén gyenge minőségű, 3000-3500 kalóriás, azonban a környéken értékesíthetőnek tűnt. Nagyobb gondot okozott az öt, barna agyagbeágyazás, amit igen nehéz eltüntetni a szénből. Az agyagos beágyazás miatt darabos szenet csak kis mennyiségben lehetett termelni, egyébként hamar porlódott. Becslés szerint a kitermelhető szén 15-25%-a volt darabos, 15-35%-a dió, 45-60%-a porszén. A bányánál egy darab facsille volt található 100 méter hosszú sínnel. Magyarnándor vasúti állomásig tengelyen történt a szállítás, költsége 110-130 fillér volt q-ként. A kis bánya kecsegtetőnek mutatkozott, de az SKB Rt. nem gondolt itt nagyobb befektetésre.

3 Sréter Ferenc földbirtokos, evangélikus lelkész 800 kh birtokából Schwank Károly bérelt 411 kh területet. A szénkutatási és kitermelési jogot 1934. augusztus 28-án kapta meg. A bérleti idő a szén minőségétől függött, a terrágium mértéke 5% volt. Schwank két helyen fúrással kutatott, s ennek során Tógát-pusztánál 27,2 méterben 2 méter vastag széntelepet, Dömevölgytől keletre 26,6 méterben 1,86 méter vastag széntelepet harántolt. A szénkitermelést Tógát pusztánál kezdte meg, az első bánya azonban 1934-ben kimerült. Széntelepének vastagsága ugyan 2 méter volt, azonban a szén 0,84 métert ért el, a 3 meddő beágyazás mellett. 1935-re már két működő lejtősakna volt tulajdonában Schwanknak, 1936-ban a negyediket mélyítették. A széntelepet 100 méteres lejtősaknával érte el, mivel a terület érintetlennek bizonyult, lehetséges volt az 1 millió q szén kitermelése. A bányaviszonyokat tekintve elmondhatjuk, hogy a lejtősakna 37. méterében érték el a szenet, csapásmentén haladtak benne 42 métert és a csapásfolyosó 32 méteréből egy 25 méter hosszú, a 42 méterből 6 méter hosszú osztóvágatot hajtottak ki. A széntelep itt már 1,54 méter vastag volt, melyből a szén tisztán 1,24 méter. A meddőbeágyazás miatt a széntelep fejtése nehézkes volt, a szén maga is bágyadt, matt kinézetű, víztartalma magas, a levegőn állva szétesett. Eddig 50-60 vagonnal termeltek ki belőle. Maga a bánya technikai felszereltsége is kezdetleges volt, a gőzszivattyú nehezen birkózott meg a szivárgó vízzel. A kézi felvonó berendezés, párszáz méteres sín, kevés bányafa és szerszám állt rendelkezésre. Szénvagyonát 15 millió q-ra becsülték, ennek 10%-a volt a kitermelhető mennyiség. Csak mint kutatási terület volt érdekes az SKB Rt. számára.

4 Egy új vállalkozás, a Szandaváraljai Kőszénbánya Kft. Tógát-pusztai bányája Szandaváralja határában volt Sréter Ferenc birtokán. A Kft. tulajdonosa a miskolci Reisinger Ferenc o. gy. képviselő volt, aki Srétertől vette meg 30 000 pengőért a szénjogot. A terület és a bánya korábbi bérlője Schwank Károly volt, aki 1937-ben felajánlotta a bányát az SKB Rt-nek. Reisinger a régi lejtősaknát vette át és abból észak felé haladva egy vágattal feltárta a vastagabb széntelepet, mely 1,95 méteres volt. Érdemes a széntelep szelvényét bemutatni a bányászat sikertelenségének bizonyítékául: - Fedü: sárga, kavicsos homok - 0,55 m szén -0,5 fekete pala -0,35 szén -0,05 barna, bitumenes palás agyag -0,33 szén -0,05 barna, palás bitumenes agyag -0,6 átszőtt szén -0,10 barna agyag -0,12 szén -0,3 szürkésbarna agyag - fekü: szürke, zsíros, duzzadó agyag A kavicsos fedü vizet tartalmazott, a fekü pedig duzzadásra volt hajlamos. A szandaváraljai oligocén korú szén mennyisége végül ismeretlen maradt, nagy valószínűséggel 25 millió q-ra be231