Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

débarna, leveles szerkezetű bitumenes agyagpala volt congériákkal. A herencsényi Schönberg táró környékének vizsgálata alkalmas volt arra, hogy további tájékozódás végett eldönthessék hány széntelep is van a Cserhát ÉNY-i oldalán. A herencsényi terület túlnyomó részén slir, csillámos homokos-agyag van a felszínen. Vastagsága 200 méter körüli, ezért Herencsény és Nógrádsipek területének döntő részén csak a mélyművelésű aknáknak volt reményük. A kitermelhető széntelep vastagsága átlagban nem haladta meg a 0,8 métert. A községtől K-re és DK-re több kutatótáró nyoma (halda) látszott, a kutasói út elején a 331 és 217 szelvény között a Schönberg testvérek régi bányája feküdt. Irodalmi adatok szerint két szénpadja volt. A felső 1,3-2 méter, az alsó 1,2-2 méter vastag volt. Ezek az adatok azonban csak a szenes telepekre vonatkoztak és nem a fejthető tiszta szénre. Bérczy Sándor főfelügyelő nyitotta fel a Schönbergék régi táróját és győzte meg Vitálist, hogy Becskéhez és Szandaváraljához hasonlóan itt sem haladja meg a fejthető szén vastagsága az átlag 0,8-1 métert. Az alsó táróban fekvő homokon 0,6 méter vastag fénylő, barna szén volt, amit 0,1 méteres palás szén, 0,06 méteres elkovásodott szén és 0,15 méteres szénpala követett. A fedő a kisterenyei középső teleppel volt azonos. A felső, elkovásodott szénpadocska karancsberényi típusú s a táróban helyenként kovásodott rész kiékült, a felső pad 0,3-0,4 méter vastagságban fejthető. A felső táróban vetőlap mentén 1 méter vastag a vájást érdemlő szén. karancsberényi típusú, fénylő, szögletesen elváló, barna lignites struktúra nyomaival. Fűtőértéke 3000-3500 kalória. A hegyhát északi aljában is találtak egy kibúvást, mely 0,15 méter vastag szénkoromból, 0,15 méter vastag elkovásodott szénből és 0,05 méteres szénpalából állt. A vastag slír miatt a vékony széntelepecskére nem volt érdemes fúrást építeni. A Schönberg birtokon keskeny pasztán remélt 0,8 méteres széntelepet lehet csak táróval és lejtősaknával kitermelni, a területhez csatlakozó déli részen (Liszkai-parlag, Liszkó-puszta, Liszkai-erdő) nyugati szegélyén lejtősaknával lehet csak termelésre gondolni. Megállapítható összegezve, hogy a herencsényi szén közepes minőségű barnaszén volt, némi lignites struktúrával, 3000-3500 kalóriás hőfejlesztő képességgel. Átlagos vastagsága 0,8 méter, vetődések következtében vékony pasztán mutatkozott. Táró és lejtősakna bányászkodás lehetséges.

16 A herencsényi bánya utóélete sem mentes a kor hatása alól. 1924-ben a Cserhátvidéki Kőszénbánya nevű vállalkozás termelt itt 7400 q szenet.

17 1932-ben a „Halmos Ernő Utóda Mész, cement, égetett és fehértégla stb. kft. " Balassagyarmaton keltezett levelet írt Kovács Lászlónak. Halmosék hajlandók voltak eladni herencsényi bányájukat 4500 pengőért. A 0,9 méteresnek mondott tiszta szenet, melyben pala sem más idegen anyag nem fordul elő, a főtáróban 140 méter után érték el. A szállítás a bányától a kövesútig 12 km, innen az állomás még további 10 km. A szenet nem kell vagonba rakni, mert a helyi malmok a szállítást maguk intézik. (Berceli malom 1 vagont, az érsekvadkerti malom 2 vagont, balassagyarmati 1 vagont igényelt hetente.) Általában télen 200 vagonos igénylésük volt. A szén eladását Halmos vállalta annak ellenére, hogy a bányát szívesen eladta volna, mert nem volt elég tőkéje az üzemeltetéshez. A bánya száraznak bizonyult, egy vető után visszakapták a szenet. A bányafát a helyszínen olcsón lehetett beszerezni, fuvaros is volt elég. A szénfejtés az első telepben volt, a második telepet 25 méter után lehet elérni s itt 1,5 méter vastag széntelepet találhatnak. Róth bányaigazgatót arról értesítették, hogy Sándor Antal sajószentpéteri lakos is érdeklődik a bánya iránt és szeretné megvásárolni, ezért az SKB Rt.-nek mihamarabb döntenie kell.

18 Az igazgatóság megbízásából Vitális Sándor 1934. augusztus és október között bejárta a területet s úgy vélte, hogy a község határának nyugati része nem bír jelentőséggel a szénkutatás szempontjából. Az oligocén rétegek az alsómiocén korú szén mélyebb fekvőjét képezik, vékony, lencseszerű széntelepecskék ezekben a rétegekben is előfordulhatnak. Az oligocén rétegekre északi és keleti irányba közvetlen szénfekvő képződmények telepednek s e feküre települt közvetlenül a széntelep két egymástól elválasztott padban, amit a régi kutatások is bizonyítottak. A két telep közötti legnagyobb távolság 25 méter. A konjunkturális időszakban az SKB Rt. a Schönberg féle birtokon 10 fúrást készített, az I-ГУ. és a X. fúrás mélyfeküt konstatált, a VI. fúrás 6,7 méterben 0,3 méteres a 30,5 méterben 0,4 méteres széntelepeket harántolt. A VIII. fúrás egy kis roncson a 4,6 méter mélységben 0,4 méteres széntelepet ért. A VII. és DC. fúrás fekübe hatolt. 225