Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

2.1.2. Nézsa-Csővári-dombság Legend A kistáj 155-442 méter közötti tszf-i magasságú, erősen tagolt dombvidék. Az egységes triászkori mészkőből és felsőtriász fődolomitból álló tönkfelszínt a felsőpliocén-pleisztocén kéregmozgások sasbércekre tagolták. A pannon kor végén a területet kvarckavicstakaró fedte be, mely több helyen a felszínre bukkan. A sasbércek közötti térszint oligocén homok, homokkő, homokos márga fedi.

1 Legénd község a Cserhátban, alacsony domboktól körülvett Legendi patak partján található. Keletről a 276 méter magas Pápai hegy határolja. Az SKB Rt. 1933-ban kőszénkutatási jogot szerzett a település határában. Vitális István 1933 szeptemberében bejárta a területet és az elvégzett fúrások alapján negatív eredményről számolhatott be az igazgatóságnak.

2 1934. január 5-én Vitális Sándor is bejárta a kérdéses területet, s a korábbi véleményhez hasonlóan a szénjog feladást javasolta, mivel a feltételezett eocén szén több mint 600 méter mélységben rejtőzhet.

3 Ezek után szénbánya nyitására nem került sor. Jegyzet 1. Magyarország kistájainak katasztere. II, k. Bp. 1990.768-771. o. 2. MÁFI. Adattár. С X. 44. Vitális István jelentése. 1933. július 10 MÁFI. Adattár. С X. 45. Vitális István jelentése. 1933. szeptember 27. 3. MÁFI. Adattár. С X. 46. Vitális Sándor jelentése. 1934. január 5. Nézsa A Cserhát délnyugati részén, a 363 méter magas Pétervölgyi (Patakvölgyi) erdő, a 349 méteres Csővári hegy közötti völgyben a Nézsai-patak partján fekszik. A 19. század közepén a nézsai határban is végeztek kutatásokat vasérc után a Keszegről Nézsára vezető út mentén. A források a „Sela" dűlőt nevezték meg a tömzsökben és fészkekben előforduló barnavasérc lelőhelyének, amelyet a szendehelyi előfordulás folytatásának tartottak. A „Sela" dűlő nem más, mint a vasat jelentő Szele hegy (278 m) nevének eltorzítása. A nézsai malomtól Agárd felé nyugati irányban lévő területen, valamint a Dorfberg hegyen (valószínűleg ez a mai Király-hegy) találtak barnavasérc-előfordulást. 1849-ben működő bányászatról tesz említést Schleicher Aladár, melynek létesítményei összedőltek, helyüket csak a horpadások mutatják a Dobogó-, Vas- és Parthegyen. 1885-ben özv. Müller Jánosné lónyabányai lakos Szokolya, Szendehely és Nézsa határában fekvő bányákra szüneteltetési engedélyt kért, mivel a vasércet nem tudta értékesíteni. ' A barnakőszén jóval később keltett érdeklődést a falu határában. 1933-ban az SO Rt. szerzett itt szénjogokat, hogy fejtésre érdemes eocén széntelepeket kutasson fel.

2 Kosdtól északkeletre (Csővár, Nézsa, Romhány) vidékén a felszínen látható felső triász mészkőrögök csigázták fel az érdeklődést, mert a nagy kiterjedésű eocén mészkövek következtében feltételezték a középső eocén fornai fáciensü szenét. Nézsa határában lemélyített fúrás talált is szénnyomot, azonban a második fúrás már eredménytelennek bizonyult. A 300 méter mélységig még az oligocén üledékeken sem hatoltak keresztül, ezért a kutatást abbahagyták.

3 Vitális István 1933. december 16-án a br. Schwaben Durneiss-Reviczky féle földbirtokon ennek ellenére lehetségesnek tartotta a kutatásokat.

4 A br. Altenstadti Schwaben Durneiss Gyuláné sz.: Reviczky Melanie (1882-1945) 842 kh-as birtokát Reviczky József vette meg, s szerette volna hasznosítani szénbányászattal. 1934-ben Vitális Sándor azonban úgy vélte, hogy az eocén barnaszén több mint 600 méter mélységben lehetséges csak, ezért a terület feladását javasolta.

5 Ennek ellené201