Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

tokos, írónő, szül.: Brettner Gizella (1853-1942)). A kutatások széntelep után eredménytelenek voltak.

2 Az MKP Pestmegyei Bizottsága 1946-ban azt jelentette, hogy Penc határában szénnyomokat találtak. Vitális Sándor vizsgálta meg a felső oligocén korú homokos-agyagos kőzetekben ismert 0,01-0,02 méteres barnakőszén zsinórokat, melyeknek nem tulajdonított gyakorlati jelentőséget. Jelentésében hivatkozott az 1932-33-as penci, nézsai, kosdi negatív kutatási eredményekre s véleményét úgy foglalta össze, hogy a vállalatnak nem érdemes a kutatással foglalkozni ezen a területen.

3 Jegyzet 1. Cserhát útikalauz. Bp. 1970.186. o. Nógrád és Hont vármegye. Szerk.: Ladányi Miksa. Bp. 1934.265., 429. o. 2. MÁFI. Adattár. С X. 47. Róth Fióris jelentése. 1922. július 24. 3. MÁFI. Adattár. С X. 70. Vitális Sándor jelentése. 1946. november 25. Szendehely A Cserhát délnyugati szélén, a 652 méteres Naszály, a 352 méteres Nagy Hársas hegy által körülzárt medencében a Kapáskúti és Mányok patakok partján fekszik a község. Berkenyéről 1753-ban áttelepült németek alapították. Eredeti neve Szenthely volt. A 19. század közepén a község határában barnavasérc szerű, de inkább szferosziderites teknőalakú telepet találtak a helyi patak partjának baloldalán. A Selmecbányái bányatörvényszék hozzájárulásával bányatelket adományoztak a „Szendehelyer concessionierte Andreas Eisensteinbau"részére. A bányatársulat terveiben szerepelt a vasérc értékesítése vagy vasolvasztó építése. A Kálvária hegy közelében tömbökben és fészkekben talált barnavasérc feldolgozására azonban nem került sor.

1 Széntelepek feltárására az SKB Rt. 1924-ben kutatásokat végzett a község határában s fúrásokkal megállapította, hogy csak fejtésre nem érdemes széntelep fordul elő. Az I. sz. fúrás 34,72 méterben 0,57 méteres agyagos széntelepecskét talált. A

II. sz. fúrás eredménytelen volt. Az oligocén formáció nem tartalmazott kibányászható széntelepet, az eocén telep oly mélyen fordul elő, hogy kézi fúrással nem tudták elérni. A

III. sz. fúrás a Naszály északkeleti lejtőjén folyt, a kosdi bányától 2,5 km-re. Itt 45 méter mélységben csak pár centiméteres szénzsinórokat találtak.

2 Hosszú idő eltelte után, Strbik Ferenc és társa 1949-ben kutatási engedélyt kérelmezett a Hármas Árok területére, mely Katalin pusztától ÉNY-ra mintegy 1 km-re volt. A vízmosásban, három völgyelés találkozásánál helyi jellegű széntelep fordult elő 1 méter magas, 0,1-0,6 méter széles fatörzs elszenesedéséből keletkezve. Ez a rossz minőségű, földes barnakőszén tömzsöt Sumandam István volt bányász mutatta meg az árokban. Keskenybükk felé haladva 2-300 méterre szintén volt két 0,005 méter vastag, egymástól 0,4 méterre lévő vékony szénér. Az előfordulással azonban érdemben nem kellett foglalkozni.

3 Jegyzet 1. Schleicher Aladár: Adatok a Börzsöny-hegység ércbányászatának történetéhez. In: MTA. 1953.1 4. sz. 425-427. о. МТ0К. IX. k. Papp Károly: A magyar birodalom vasérc és kőszénkészlete. Bp. 1915.252. o. Cserhát útikalauz. Bp. 1970.195. o. 2. MÁFI. Adattár. С X. 20. Pora János jelentése. 1924. június 14. 0LZ.222.12.cs.125.sz

. 3. MÁFI. Adattár. С X. 51. Benkő Ferenc bejelentése. 1949. május 30. 200