Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

kapcsolatban vaskohó alapításának a gondolata is felvetődött a 18. század elején. Verőce neve 1768ban tűnt fel először, amikor határában, a Migazzi püspöki uradalom területén (a váci püspökség területe) két olvasztó kemencét és egy vashámort épített Adam Rösch és Joh. Franz Matsel. Az uradalom az engedélyeseknek „szenitő fa" beszerzését is biztosította. Vastagh Gábor szerint „valahol Nógrádverőce területén (feltehetően a Morgó-völgyben, de már Szokolya falu alatt) ha csak rövid ideig is, de működött vaskohó és hámor". A vasércbánya valahol Kismaros határában lehetett.

2 Mivel nem szűnt meg az uradalom érdeklődése vasmű építése iránt (1774-75-ben megvizsgáltatta a vasércbányákat) arra kell gondolnunk, hogy a szénbányászat iránti fogékonysága is innen adódik. A kohászat, vasipar energiaigényét faszénnel elégítették ki, míg a fa rohamos fogyása miatt Mária Terézia 1766. szeptember 9-én úgy rendelkezett, hogy 100 aranyat kapnak azok, akik fa helyett szénnel olvasztanak. 1768-tól 24 aranyat kaptak azok is, akik szénelőfordulásokat jelentenek be.

3 Verőce határában a Katalin-völgyben, a Diós hegy alján található „Nyulas-gödörben" régóta ismerték a szénkibúvásokat. A vízmosta árkokból felszínre került szénnyomok, természetes kibúvások a megyei szénbányászat első korszakában a véletlennek köszönhették felfedezésüket. Név szerint is ismert Carl Nützen Edler von und zu Sanderspiel (aki magát budai Waldburgernek, azaz bányapolgárnak nevezte) állítása szerint 12 jegyből ismerte fel a kőszenet. Verőcén 1768-ban ennek alapján találta meg a pannonkori lignitet. Bányászati igényét be is jelentette 1768-ban, hogy a turfát vagy kőszenet felfedezőnek járó arany jutalmat átvehesse. Az általa felfedezett széntelepek áthúzódtak Pest megyébe is, mivel a terület a Lókosvölgy délkeleti mellékvölgyében, a Kecskés nevű dűlőben feküdtek. A területen az első bányát gr. Migazzi Kristóf váci püspöki helytartó, bécsi bíboros érsek létesítette 1768-ban. A táróból kitermelt szenet a váci és a szomszédos községek kézműveseinek ingyen ajánlották fel. Gyenge minősége miatt az „éretlen" szén ingyen sem kellett, a kis bánya kénytelen volt munkáját beszüntetni.

4 Migazzi mellett Sanderspiel is nyitott szénbányát 1768-ban Verőce határában. Tevékenysége 1771-ig ismeretlen volt s feltételezések szerint engedélyek hiányában kezdett bányászkodni. Az általa kitermeltetett szenet (mintegy 300 bécsi mázsa - 168 q) maga próbálta értékesíteni. A püspökség saját bányászata érdekében és védelmében természetesen fellépett ellene s megtiltotta a további szénbányászatot. A selmeci bányabíróság közben Sanderspiel részére kiállított 1771-72-ben egy „Schutz-Zeugnis"-t. Ez jogosította fel arra, hogy a föld tulajdonosának beleegyezése nélkül szénbányászatot folytasson.

5 Sanderspiel közel húsz éven keresztül harcolt jogainak érvényesítéséért. Öt év után kérvényei hatására 1778-ban a felemelt felfedezői díjat, a 100 aranyat megkapta. Egy 1776-ban készített térképen a Lós-völgy (Katalin-völgy) felső szakaszánál „Szén Bánya" bejegyzés látható, egyéb információ azonban nem található.

6 A bányát Sanderspiel bányájával azonosíthatjuk mai ismereteink szerint. A kitermelt szenet nemcsak mint tüzelőanyagot értékelte, hanem tisztában volt azzal a hatással is, amit a gazdasági életben jelenthetne. A gyenge barnaszenet vagy inkább lignitet saját budai raktárába szállította s tégla és mészégető telep létesítésekor annak fűtésére használta fel. Ugyanekkor megalapította vélhetően az első magyar kőszénbánya társaságot Franz Jakob Sartorius és Johann Carell társaságában, azok anyagi erejére támaszkodva. 1785-ben az ellentét ismét fellángolt a váci püspöki uradalom és Sanderspiel között, miközben a kitermelt szenet Höll Ferenc Selmecbányái bányafelvigyázó véleménye alapján használhatatlannak minősítették. Egyetlen lehetősége maradt csak, a bányászattal való felhagyás. Sanderspiel működését legkevésbé az a néhány ölnyi hosszúságú táró teszi érdekessé, melyet a verőcei határban kihajtatott, hanem az, hogy működése kényszerítette a hatóságokat a bányajogi kérdésekkel kapcsolatos állásfoglalásra. Bán Imre tanulmányában helyesen látta meg, hogy a levéltárakban fekvő iratokból „rendkívül érdekes egyéniség bontakozik ki, akiben megvolt nemcsak a szükséges erő, hanem a szükséges tudás is, hogy ezt a küzdelmet végigállja", miközben a tulajdonosok élesen szemben álltak a bányavállalkozókkal. Sanderspiel a verőcei kudarc után a Sopron vármegyei Brennbergbányánál tűnt fel. A magyar szénbányászat egyik úttörője Matusek budai franciskánus pap-tanár közléséből szerzett tudomást az itteni bányáról, amit Sopron város vezetése el is küldött. Több adat tevékenységéről nem áll rendelkezésünkre. Henyei József verőcei kovács 1786. szeptember 14-én keltezett számlája szerint ekkor még dolgoztak a bányában: „Az kő Szén Bányához való 189