Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Munkám: Csináltam 10 vas éket / Élesítettem 4 csákányt / 4 lyukasztott és a fejit forrasztottam és élesítettem". Mindezekért 40 krajcár munkabért számolt fel. Egy másik bizonyságlevél a Verőce területén tartott alkalmi szénvizsgálaton való jelenlétért az uradalom jobbágyainak 30 forintot és 15 krajcárt fizetett 121 napra 1786. szeptember 15-én.

7 A 19. század első évtizedében (1813) egy Róth nevű bécsi kereskedő nyitotta fel újra a váci püspöki uradalomtól bérbevett, korábban felhagyott szénbányát. Krizsány János taksonyi plébános soraival: „Kőszénbánya is találtatik a' Verőczei határban azon a tájon, a' hol az helységtől Katalina, és Szendehely felé vezetvén az út, a Lózsi völgynek mintegy fele elhagyatott. Nem derék part az, a' mellynek éjszaki tövében vagyon a'bánya nyílása és a'fóldalatt hosszában elnyúlik. Ezen kőszénbányát egynehány tizedek előtt némelly Bétsiek találták fel, és míveltették, de azt ismét elhagyták. Azomban 1813. észtbe valami Róth nevű Bétsi kereskedő ismét használni kezdette; egy ideig a' nyert kőszenet eladatta pénzért, azután 1814. eszt.be ismét felhagyatott a' bánya míveléssel. Ekkor a bánya már 234. ölnyire nyúlt el a ' Váczi halár felé, a ' mint ezt ezeknek írója Sz. Mihály havában az üreget megtekintvén, az igazgatótól Fischer Aloyztól megértette. Most már a' bejárás is elpusztult; az erdő pedig egynehány esztendők alatt egészlen kivágattatván mindenütt új növéseivel az utakat is eltakarta. " Fischer igazgatóról csak annyit sikerült kideríteni, hogy cseh származású bányatiszt volt és 17881861 között élt.

8 A vállalkozók Sanderspiel felhagyott bányáját nyitották fel, 442,3 méter hosszan tárták fel, majd szintén felhagytak vele. A szénbányászat további sorsát illetően ismeretes egy 1846. június hónapban keltezett haszonbérleti szerződés. Ebben a váci püspökség Rocher Henrikkel és Szevera Jánossal (mindketten pesti lakosok) 20 évre szóló bányanyitási szerződést kötött. 1847-ben Deseöffy Jób (Dessewffy) jelentette, hogy Verőcén két kőszénbánya található, melyeket bécsi lakosok vettek bérbe. A kitermelt kőszenet a Dunán szállították Bécsbe. Helyben a téglaégetőben használták, ahol cserépedényeket is égettek vele. Két év után 1848-ban már Jakobson Károly „budapesti" háztulajdonos az új bérlő, aki a szerződést szintén 20 évre kötötte meg. A szénbányászkodást ez a szerződés sem tudta életre kelteni. Az uradalmi ügyész 1859. október 1-én írt jelentése szerint a vállalkozó „...bár ő már 50 öl mélységre kutatta a kőszenet, és kőszénre nem talált, mind a' mellett meri állítani, hogy ott kőszénnek lenni kell, és nagyobb költséggel eszközlendő kutatás mellett elegendő kőszenet lehetne találni, miért is azon esetre, ha a méltóságos Uradalom hajlandó lenne a kőszenet maga kutatni, ő az egész mennyiségű kőszén megvásárlására mindenkor vállalkoznék". Az uradalom kormányzója azonban nem javasolta a bányászatot.

9 A verőcei szén majd csak 1860-ban tűnik fel ismét, amikor Elise Cserekviczky, Carl Stern és Georg Fischer kutatási lehetőséget kapott a területen, de engedélyük az eredménytelenség miatt 1865-ben megszűnt.

10 Három évtized elteltével, 1896-ban Verőcétől keleti irányban, a Diós hegy, valamint északkeletre a Csapás hegy vízvájta árkaiban a korábbról ismeretes felső mediterránba tartozó, ún. nyitrabányai típusú barnaszénkibúvások ismételten felkeltették a kutatók érdeklődését. A váci püspökség még 1869. október 10-én kötött bányanyitási szerződést Hammer Pállal. A 30 éves időtartalom azonban soknak bizonyult, mert ezek után neve nem merült itt fel többé. 1896-ban Silberstein Simon vállalkozó tűnik fel az iratokban, ő öt évre nyert kutatási engedélyt a püspökségtől és Verőce községtől.

11 1898-ban még mindig az engedélyezés körül folyt a vita, a törvényhatósági bizottság Verőce község képviselőtestületének 1/898 sz. határozatát megsemmisítette, mert a község mint erkölcsi testület hatáskörét túllépte. A kőszén (ami alatt a barnaszén és lignit is értendő) az ország területén belül a föld tartozéka és az 1861 évi országbírói értekezlet határozata VII. rész 1. fejezet 1. §-a értelmében a föld tulajdonosainak beleegyezése nélkül kutatni nem lehet. A kutatások kiterjedtek volna a volt úrbéresek földbirtoka alatti szénre is, így azok megkérdezése szükséges az engedélyek megadásához.

12 A vállalkozók ennek ellenére a Lósi völgyben folytatták a szén utáni kutatásokat verőcei munkásaikkal. Az elvégzett kutatófúrások 40-60 méter mélységben 1,6-1,8 méter vastag barnaszenet harántoltak. Bauer Gyula gráci bányatanácsos javaslatára 1899-ben Silbermann Gizella és társai a szénjogot mintegy 9000 kh nagyságú területre 70 éves időtartammal lekötötték. Táróbányászathoz fogtak, de a háború előtt az alacsony szénárak miatt a lignitszerü barnaszenet nem 190