Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

7.3. Bányászsport A magyar sport történetében fontos helyet foglaltak el a vállalatok és az üzemek keretében alakult sportegyesületek. A vállalatok anyagi támogatása tette lehetővé megalakulásukat, működésüket, melynek során hatással voltak környezetükre. Mind a megyei, mind salgótarjáni sportélet gyökereit ebben a talajban kell keresnünk. A részvénytársasági sporttörténelem élére a megyében két vállalat által finanszírozott egyesület kívánkozik: a Salgótarjáni Sport Egyesület (SSE) és a Salgótarjáni Bányatelepi Torna Club (SBTC). A harmadik vállalat, a NUEI Rt. ekkor még Heves megyéhez tartozott, bányászati közigazgatási besorolása következtében itt teszünk róla említést. 1. Nagybátony-Újlaki Egyesült Iparművek Rt. 1.1. Nagybátony-bányatelepi Olvasó és Sportegylet 1935. március 17-én tartották az alakuló közgyűlését a Mária-tárói színházépület nagytermében, melynek során létrejött a „Nagybátonyi Bányatelepi Olvasó és Sport Egylet". Elnöke: Sallay Sándor főmérnök, szakosztályvezetője: Laun Ottó tisztviselő lett. Lantos Ernő társulati vezérigazgató a díszelnöke, Bortnyák István bányaügyi tanácsos, bányaigazgató pedig fővédnöke lett. Az alapszabály szerint a NBOSE működési területe a szorospataki bányatelep és környéke. Színük a zöld és piros lett. Céljukként jelölték ki a társas érintkezés, az önművelés előmozdítását, a közügyek iránti érdeklődés fejlesztését, az irodalom pártolását, hírlapok, szak- és szépirodalmi valamint célszerű olvasmányok folytán zene, ének, különféle sportágak terjesztését, fejlesztését, melynek a tagok társadalmi, szellemi és testi életének fejlesztésére szolgálnak. A nyilvános társaskörökhöz illő játékokat is szerveznek a szerencsejátékok kivételével, melyeket az egylet helyiségeiből is mindenkorra kizártak. Ugyancsak tilos volt a vallási és politikai kérdések megvitatása. Tagja lehetett az egyesületnek a NUEI Rt. alkalmazásában álló, s bizonyos műveltséggel bíró alkalmazott, ki a nevezett társulatnak szorospataki és központi bányatelepein legalább két hónapja alkalmazásban állt. Tagdíj havi 50 fillér volt. 1948-tól Nagybátonyi Bányászként szerepelt.

1 2. Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. A sportélet számos területén szerepet játszó vállalati egyesületek között a Salgótarjáni Sport Egyesület és a Salgóbányatelepi Futball Club működtetéséről is gondoskodott. A sportegyesületeken kívül nyolc leventeegyesületet tartott fenn a társulat, közülük egyet-egyet Salgótarjánban és Salgóbányán. Cserkészcsapat hét telepen alakult, közöttük volt a fentebb említett két település is. 2.1. Salgótarjáni Sport Egyesület A magyar vállalati sportegyesületek egyik legrégibb alapítású egyesületének számít. Az Acélgyári Tiszti Casinoban 1889-ben kialakított tornaterem vetette meg az alapját a sportéletnek. Az MLSZ megalakulása után Wabrosch Béla főmérnök szervezte meg 1901-ben, az Acélgyári Kaszinóban alakult vívó és sportklubból kivált „Football-Társaság"-ból a „Salgó-Tarjáni Labdarúgók Egyesülete" név alatt szereplő társaságot. Wabrosch mellett a sportélet fejlesztésében aktívan kivette részét a fiatal Liptay B. Jenő mérnök is. 1901-ben alakultak át „Salgótarjáni Sport Egyletté", mely már nemcsak a labdarúgást foglalta magába. Színük a kék és fehér volt. Első sportpályájuk a Fasorban működött, 176