Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

majd 1924. július 27-én felavatták a „Dolinka" völgyben (Borbély-liget) új pályájukat. Ebben a munkában Eisele Gusztáv elnöknek volt elévülhetetlen érdeme. A salakpályát 1954-ben füvesítették, 1961-ben új klubházat építettek. Az egyesület 1948-1956 között Salgótarjáni Vasas SE néven működött, majd 1957-1959 között Salgótarjáni Sport Egyesület nevet vette fel. 1960-tól Salgótarjáni Kohász Sportegyesületté alakult át, 1977-ben Salgótarjáni Torna Club néven működött, 1984-ben az életre hívó fúzió megszűnt. Az államosítás előtt 14 jelentős sportágat működtetett a vállalat. 2.2. Salgóbányatelepi Football Club A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. nemcsak az SSE csapatát támogatta, hanem a bányatelepén 1920-ban megalakult Football Clubot is felkarolta, melynek elnöke Laun Ferenc volt. A salgóbányai piros-fehérek 1920-ban sporttelepet kaptak, s hamarosan a labdarúgás mellett az atlétikában is jeleskedtek. Az SFC 1943-ban alapszabály és névváltozás után Salgóbányatelepi Testgyakorlók Köre-ként labdarúgással, atlétikával, asztalitenisszel és síeléssel foglalkozott. Ugyancsak a sportolást szolgálta a 15x5 méteres nyitott uszoda is a bányatelepen. Az államosítás után Salgóbányatelepi Tárna, majd Salgói Bányász néven szerepeltek.

2 3. Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. A magyar sportéletben is széleskörű munkásságot kifejtő társulat az ország kilenc településén szervezte meg a sportéletet. Az SKB Rt. sportszervezetéhez tartozott: Dorogi Atlétikai Klub, a Salgótarjáni Bányatelepi Torna Club, a Kisterenyei Bányatelepi Sportegylet, a Mátranováki Sport Egyesület, a Baglyasaljai Sport Egyesület, a Pálfalvai Bányatelepi és Üveggyári Sportegyesület, a Várpalotai Unió Tornaegylet, a Nagymányoki Sport Egylet, valamint az 1926-tól leányvállalataként szereplő Salgótarjáni Üveggyár Rt. sportköre. Az SKB Rt. mint látható, kilenc telepén szervezett sportegyesületeket és teremtette meg a sportolás lehetőségét. (Nyolc sporttelepe, két atlétikai pályája, hét teniszpályája, két tornaterme és három uszodája volt a vállalatnak s működtetett négy klubházat, hat lőteret és három tekepályát.) Kimondott célja volt a vállalatnak, hogy testben és lélekben megbízható munkást neveljen a társaságnak. E szellemben létesültek Nógrád megyében a következő klubok: 3.1. Salgótarjáni Bányatelepi Torna Club Az 1920-ban országosan megkezdődött testnevelési mozgalom nyomán Salgótarjánban az SKB Rt. igazgatóságának támogatásával Eisele Ottó és Bollner Pál szervezésében alakult meg a Salgótarjáni Torna Club a „Takács-banda"-nak nevezett utcai csapatból és a vele fuzionált zagyvái rakodóiakból. Az 1921-ben elfogadásra került alapszabály szerint fő profilja a labdarúgás és atlétika volt. Az alapításkor fekete-fehér színt zászlajára tűző egyesület bekapcsolódása Salgótarján sportéletébe, döntő módon befolyásolta a település sportjának fejlődését. Az MLSZ 1921-ben a két nagyközségi sportegyesületet a Mátravidéki Csoportba sorolta és a megindult bajnoki küzdelmekkel hosszú időn át tartó nemes vetélkedés alakult ki a két munkásegyesület között. A községtől ideiglenes sportolásra alkalmas területet kaptak, míg székház hiányában az ipartestület felajánlását fogadták el. Az alapításkor az STC elnöke Vlacsil Béla lett, más források szerint Nagy Elemér bányafőmérnök töltötte be ezt a funkciót. A védnök szerepét Róth Flóris bányaigazgató vállalta el. Díszelnöke Gutfried Antal, intéző Bacsinszky József, jegyző Pestuka Sándor, pénztáros Gruber Ede, szertáros Próza Ferenc és a kapitány Takács Ferenc lett. 1922-ben új vezetőséget választottak az egyesület élére: Eisele Ottó lett az elnök, Deszberg Hermann az ügyvezető elnök és Kuchinka Gyula az alelnök. A bányai tisztviselők és így az Rt. támogatása mind nyilvánvalóbbá tette azt a szándékot, hogy az egyesületet a bánya777