Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Az 1934-ben felszentelt baglyasaljai templom belső díszítéséhez Bóna Kovács Károly a bányászéletből vett motívumokat használt fel. így festette meg a „bányaszerencsétlenség áldozatai felé haladó Szent Borbála" alakját, amint „Krisztus testét viszi az örök útra induló áldozatoknak" - írta a Munka с lap tudósítója.

19 Eperjessy Ernő tanulmányából tudjuk, hogy a Pécs környéki bányászok 1947-ben tartották meg utoljára Borbála napját.

20 Kultuszát 1989-ben elevenítették fel szerte az országban. A múlt század végén az állam igyekezett a védőszentek kultuszát erősíteni, s ennek révén Szent István királyunkat szerették volna védőszentként meghonosítani a bányászok között. Hivatalosan mint bányászünnep-bányász búcsú Szászváron tűnik fel először 1893-ban Szent István napja. A nógrádi szénmedencében a magyarországi születésű bányamunkás-ok István király napját is a maguk ünnepének tekintették már 1888-ban adataink szerint. Erről egy jelentés így számolt be: „...jelentjük, hogy csütörtök, 20-án, Szt. István napján nem fogunk dolgoztatni, mert a hazai munkások minden további nélkül kifognak maradni'^ Szt. István ünnepe nálunk nem volt azonos Szt. István vértanú tiszteletével, akit néhány osztrák bányavállalat ugyancsak védőszentként tisztelt. Salgótarjánban az RMSV Rt. acélgyárának tűzoltói saját ünnepükként tartották meg Szt. István napját már hosszú évek óta. „Az acélgyár tűzoltóinak az ünnepe az, mondhatnók „bucsunapja". Zeneszóval vonult az acélgyári olv. egylet és tűzoltóság, továbbá Salgóbánya tűzoltósága a város főterére, ahol csatlakozott hozzájuk a város képviselője és tűzoltósága. A katonaság tábori ruhában, zászlóval már előbb megérkezett a róm. kath. templom elé, ahol óriási volt az ünneplők tömege. A szentbeszédet Herczegh József esperes tartotta. Szent István régi és jelenlegi birodalmának összehasonlításából a baj kutforrására, a gőgös hitetlenségre mutatott rá, amelynek következményei még rettenetessek lesznek, ha az utolsó órákban nem térünk észhez. A szentmisét Vojtassák Sándor celebrálta nagy papi segédlettel. Az istentisztelet alatt régi Mária és Szt. István énekekkel áldozott a nép a keresztény Magyarország megalapítójának, Szt. István királynak".

12 Az RMSV Rt. Salgóbánya-telepén 1909. augusztus 22-én Borbála-ünnepséget tartottak az Olvasókör rendezésében! Szent István napja 22-én Borbála védőszentjének ünnepe bányászbúcsúvá alakult át. A salgóbányai eset nem volt egyedi, mutatja ezt a dorogi példa is: ,A dorogi bányászok mint minden évben, úgy az idén is, szent István napján ünnepelték védszentjüket, szent Borbálát. Délelőtt 10 órakor Dorogon, úgy Csolnokon is istentisztelet volt, megelőzőleg magyar prédikáció, melyet Pehatsek Artúr esperesplébános tartott és benne a híveket szent István példájának követésére hívta fel. Mise végével pedig az „Isten áldd meg a magyart" énekelték nagy lelkesedéssel. A bányatelepeken délután táncmulatság és népünnepélyek voltak; este díjtekézés és tűzijáték".

2

^ A Heves megyei bányászok (akik a salgótarjáni bánya-kapitányság hatáskörébe tartoztak) Szt. Istvánkor ünnepeltek, s szintén bányászbúcsúnak tartották ezt a napot. A Nagybátony-Újlaki Egyesült Iparművek Rt. nagybátonyi bányatelepén az államosításig impozáns külsőségekkel tartották meg Szt. István napját, mint bányászünnepet „... a Szent István napra, bányánk védőszentjének ünnepére a tavalyihoz hasonlóan minden itt dolgozó munkásunk részére fejenként 1,30 pengő kiutalását" engedélyezte az igazgatóság 1928-ban. Az összeg kifizetésére augusztus 19-én került sor. Az ünnepi külön istentiszteleten a helyi plébánost és kántort szintén díjazásban részesítette a vállalat. A tisztviselők és az altisztek külön ünnepi összejövetelén cigányzenekar mellett mulattak. A bányaigazgatóság 1929-ben is a vezérigazgatóság engedélye alapján fizette ki az 1,30 pengős fejpénzt azoknak a bányamunkásoknak, akik augusztus 12-ig a vállalat szolgálatába léptek. Számuk ebben az évben 550 fő volt. Egy év múlva a hagyományos ünnepet a következő menetrend szerint rendezték meg. A központi telepen 8,30 órakor misét celebrált Láng János plébános az emeletes központi épület mögötti téren. Este a kaszinó helyiségében a pásztói „Zsiga cigány" zenekara muzsikált. Az előző évi 855 pengővel szemben csak 800 pengőt engedélyezett a vállalat vezetése azzal a kikötéssel, „hogy ezt az összeget takarékoskodással lehetőleg csökkentsék". 1930-ban a 484 munkásnak ünnepi hús, kenyér és bor meg-váltása fejében 629,20 pengőt fizettek ki, az ünnepség költsége pedig 760,50 pengő volt. A régebben szokásban volt, a prokopi ünnepségre utaló természetbeni megvendégelést a kész-pénz adományozása váltotta fel. 1932-től már a redukált kerettel ünnepeltek, majd az engedélyezett 55 pengőn felül (melyet a tábori mise költsége tett ki) nem volt lehetősége az igazgatóságnak a bányászoknak pénzt adni ezen a napon. A juttatások ettől az évtől kezdve meg171