Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

szűntek Nagybátonyban, s csak a tábori mise költsége szerepelt egyedüli tételként a nehéz gazdasági helyzetre hivatkozva. 1934-ben a tisztviselők választhattak az önköltséges cigányzene vagy gramafon melletti esti mulatság között. Bortnyák István bányaigazgató évek óta nem vett részt az István napi rendezvényeken, Abbáziában üdült, a névnapjára küldött ünnepi köszöntőket is ide címezték beosztottjai. 1935-1940 között az István napi ünnepségek költségeit csak az ünnepi tábori mise költsége terhelte. 1938-tól maradt fenn az ünnepség teljes programja: 8,30-kor a 60. számú tisztilak mögötti téren „bányánk védőszentje Szt. István király tiszteletére tábori mise". Szorospatakról a bányamunkásokat a 7,45-kor induló vonattal szállították le a rendezvény színterére, a különvonat a mise után indult vissza. 14,15-kor a következő kisvonat a vendég labdarúgó csapatot és az alsótelepi közönséget vitte fel Szorospatakra. 15 órakor pályaavatási ünnepség és labdarúgó mérkőzés, azaz „old boy" találkozó volt. Végezetül az évben végzett vájárok és a kinevezett segéd-vájárok részére ünnepélyes bizonyítványosztást tartották meg. 20,30-kor indult vissza a vonat a központi telephelyre. A szorospataki munkásolvasó környékén táncvigadalommal fejezték be az István-napot. 1943-1944ben a mise költsége már 88 pengőre emelkedett, amit a vezérigazgatóság engedélyezett.

24 A prokopi ünnepségek megszűnte után a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. vezetése Szt. István napját bányásznapnak tekintette s elfogadta Aknaszlatinai György Albert javaslatát: „... mennyivel helyesebb lenne, ha mi magyarok bányavédszentül Szt. István napját ünnepelnénk meg, ami több bányavállalatnál már szokásban is van". Faller Jenő 1939-ben írta a következőket ezzel kapcsolatban: „Mert ahogy egyházunk és a papság, nemkülönben a katona, föld-műves, kereskedő, iparos stb. kimutatta már szoros kapcsolatait Szent Istvánnal, épp úgy, vagy még inkább megtaláljuk mi is honalapító, nagy királyunkkal való ősi összetartozásunkat, már azért is, mert tagadhatatlanul a magyar bányász és kohász adta Szent István államának kél legfontosabb építőeszközét, melyek nélkül talán soha fönn sem maradhatott volna. Ezek: a hatalmat és törhetetlen erőt képviselő fegyver s az akkori nyugati keresztény civilizációt és békés munkát szimbolizáló pénz!''

25 Az SKB Rt. üzemeinél (Zagyvapálfalva) megrendezett Szt. István ünnepséget 1937-ből ismerjük. „Ez alkalommal - mint az előző években is volt - már az ünnepélyt megelőző napokban megkezdték a teke-versenyt, amelyben nagyszámban és érdeklődéssel veitek részt a bányamunkások s egymás ellen versenyeztek tíz értékes nyeremény tárgyért. A tekeverseny a Szent István-napi ünnepen már a korareggeli órákban folytatódott és a késő esti órákban ért véget. A pálfalvai bányatelepről és a szomszédos bányatelepekről igen szép számmal jöttek el családjaikkal a bányamunkások, de különösen nagy számban vettek részt a bányász ifjak és mások, akik Demser Tóni zagyvapálfalvai vonószenekarának játéka mellett a reggeli órákig elhúzódó táncban találták leginkább szórakozásukat". Az 1933-tól Kisterenyén tartott bányászünnepségek kapcsán említették meg, hogy „A régebbi időben az úgynevezett Prokop napot ünnepelte a munkásság bányászünnepeként. Egy idő óta nagyon helyesen a bányászünnepi érzés a bányamunkások és vezetők részéről Szent István király napján jut kifejezésre. Ez történt Kisterenyén is, ahol a bányamunkásság vezetőivel együtt méltó ünnepélyes keretek között rendezte meg ezt a hagyományos bányásznapot, s az első magyar királynak, Szent Istvánnak méltó ünnepét. " A kisterenyei bányakerületben erre az ünnepre Kisterenyéről és környékéről 3000-3500 ember jött össze. „Reggel 8 órakor kezdődölt az ünnepség, amikor a Chorintelepról elindult a menet a község Főutcáján keresztül a róm. kath. templom melletti térségre, ahol a jelenlevők szentmisét és szentbeszédet hallgattak. A menet élén a bányatelepi cserkészek haladtak, utánuk következtek vizslást, kazári, kisterenyei, Nemti-i, dorogházai, mátraszuhai, mátramindszenti, hollókői, nagybátonyai, tari férfiak és asszonyok szép népviseleteikben. Ezután következtek cserkészapródok, akik bányaszerszámokat vittek, utánuk a Chorin-telepi bányász zenekar, mely pattogós ütemes indulókat játszott, amire a zenekar után katonás mozdulatokkal haladt az egyenruhás bányász-század. Utánuk következtek a pásztói, gergei és mátraszőlősi bányamunkások, majd a bányatelepi leányok, asszonyok, férfiak és munkások".26 Salgótarjánban is megfigyelhető, hogy Szent István napján a Szent Istváni eszmék keltek életre a bányász lelkekben; ebben a hitben vonult fel a salgótarjáni bányaigazgatóság tisztviselői, segédtiszti, altiszti kara, bányász egyenruhába öltözött bányászok és a polgári ruhás ünneplők csoportja a bányaigazgatóság épülete előtt. „A bányászhimnusz hangjai mellett kihozott bányászzászló alatt vonult el a tömeg a Salgótarjáni Bányatelepi Torna Club futballpályára", ahol táborimisét hallgattak, fohászkod172