Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Az ünnepségeken fontos szerepük volt a katonazenekarok mintájára szervezett bányászzenekarnak, illetve az alkalmilag verbuválódott zenekaroknak. A Prokop ünnep jelentősége egyre inkább elterjedt megyénkben, mert a bányaigazgatóság számára közösségi szellem ápolásából adódó munkásfegyelmezési lehetőségeket is magában rejtett. Az 1885. évi május 29-én keltezett jelentésükben utaltak is rá, hogy ezen a napon szokták évente az új bányász díszruhákat is kiosztani. Tényként kell azonban megállapítanunk, hogy a kőszénbányászok zöme nem vallási eredetűnek tekintette Szent Prokop tiszteletét, hanem profánul bányatulajdonosnak, illetve az első szénkutatónak tekintette. Bányavidékeink idős bányászai szerint „Prokop éppen ellenkezője volt a Permondiinak (bányamanó, bányarém - SzF), mert ő meg nagy, hatalmas ember volt. Ő volt az, aki legelőször hajtott függőaknát és amikor elérte a szénréteget másodmagával, akkor kezdtek el tanakodni, hogy kérjenek sok pénzt és ennivalót, de Prokop azt mondta: azt előbb kelleti volna kialkudni, most már késő ... Nagyon mélyen voltak már a föld alatt és ezen nem tudtak megegyezni. Prokop azt mondta, bízzák ezt a tulajdonosra, adjon nekik amit akar, de ebbe meg a másik munkatársa nem akart beleegyezni. Emiatt összevesztek és amikor kifelé jöttek volna, hogy nem tudtak megegyezni, Prokop kirántotta a deszkát aluluk és mind a ketten a mélybe zuhantak, ahonnan soha többé nem kerültek elő... " Komlósi Józseffel szemben Pókos János emlékezetében az élt, hogy „Ő volt a legelső bányász, aki leért a szénre (származását se lehet kideríteni) és róla nevezték el a Prokop napot, vagy olyan szent félének nyilvánították, és az ő napján minden bányásznak július 4-én, vagy az utána következő vasárnapon ingyen adtak 1 cipót, 1/2 liter bort és 1/2 kiló húst a bányamagazinba, Prokop emlékére. Ez a szokás nálunk Forgáchon 1922-ig érvényben volt, ezután sajnos megszüntették. A legutóbbi ilyen ünnepség 1922-ben volt itt Jakubinál, azóta csak az emléke maradt fenn ..." Grásel János somlyóbányai lakos is Prokopban a kőszén felfedezőjét vélte: „A szenet tartalmazó föld egy részének szénrétege a földfelszínhez egészen közel helyezkedett el. Prokop megállapította, hogy a szabadba nyúló fekete kő hasznos anyag, nagyon jól ég és meleget áraszt. " Bórák József salgóbányai bányász szerint Prokop találta ki a bányaácsolatot: „Prokop bányája mindég beszakadt, sok ember lelte halálát a föld mélyén. Ezért Prokop elkezdte fával kitámogatni a járatokat, innét ered a ma is használt bányaácsolat. " A bányászok között élt az a monda is, hogy az éjszakai műszak bevezetése Prokoppal függ össze. A kazári Tőzsér K. János szerint: „Prokopnak csodálatosan szép felesége volt. Amikor a bányavezető megpillantotta, azonnal beleszeretett. De a nő nyíltan nem viszonozhatta a fiatal férfi szerelmét, ezért rávette a férjét, hogy éjszaka is járjon dolgozni. A bányában úgysincs se éjjel, se nappal, mindig sötét van. A férj mit sem sejtve ráállt. Nagyon sokat dolgozott, és végül megvakult, és a bányában lelte halálát. " Bányavidékeinken ismert Prokop és Borbála monda sajátos változata található meg Kazáron: „Prokop nagyon szép ember volt, és beleszeretett Borbálába. Ellenezték az összekerülésüket, amikor már nyíltan nem járhattak, találkoztak titokban. No kérem szépen! - mind ahogy máma is és máskor is a szerelemnek gyümölcse lett. Prokopot Borbála szülei följelentették és bíróságra vitték, ahol Prokopot halálra ítélték. így szólt az ítélet: „... addig ássa magát a hegyoldalba, míg rá nem omlik!". Borbála azonban elmondta Prokopnak, hogy azt álmodta az éjjel, hogyha Prokop feje felé tesz keresztbe egy fát és azt két oldalról alátámasztja, akkor nem omlik rá és életbe marad. Ezt aztán Prokop meg is csinálta, és lassan előrehaladva ásta a hegyet. Esténként tüzet rakott. Egyszer, hogy ne süsse a tűz olyan nagyon, maga elé tett egy nagydarab követ. Hát látja, hogy az jobban ég, mint a fa. De ekkor csak egyedül volt. nem volt mellette Borbála. Másnap, amikor Borbála meglátogatta, örömmel újságolta neki a hírt Prokop. Borbála rávette, hogy jelentsék be, hogy él a fiú és mit találtak fel. Meg is tették. Prokop és Borbála ezután összeházasodhattak. " (Balogh Mihály) A Prokop-napi ajándékozás (vállalati adományozás-juttatás) eredetét a salgóbányai Orosz Ferenc így magyarázta: „Prokop bányabáró volt, bányái ontották a jobbnál jobb minőségű szenet. De nagyonjóságos ember volt, de szeretett volna kiemelkedni a vetélytársai közül is, ezért bevezette, hogy névnapján ajándékot osszanak ki a bányászok között. " Az Inászó bányatelepen Szent Borbála mellett Szent Prokop is a bányászok védőszentjének számított, aki megvédi őket a bányabeli veszedelemtől. Ünnepnapját természetesen várták, mert a nap az önfeledt mulatozás jegyében telt el, szinte búcsú jelleget öltött. „A bányavállalat ezen a napon min166