Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

den dolgozóját - szerény alamizsnával - megvendégelte. A magazinban erre a célra sütött kiscipókat osztogattak. Mindenki kapott 2 cipójegyet, 1 liter (értékű) sörjegyet (volt, amikor bort is adtak ki rá), 1 kg húsjegyet, melyet a helybeli magazinban beválthattak. A magazini vételezés után azután rendszeresen a kocsmában kötöttek ki". Sándor Rudolf gyűjtéséből is tudjuk, hogy az inászói bányatelepen a „Prokop-napon már hajnalban hangos mozsárdurrogás jelezte a napi műsort. A tűzoltók kürtöse fújta a „sorakozót". A tűzoltók díszruhájukban, a bányászok ugyancsak sujtásos, bányászjelvényes díszruhájukban, díszfarbőrrel (arschléderesen, bőrkötényben) cserfagallyas csákóban sorakoztak, míg a többiek civelben, ünneplőbenfelöltözve, útra készen várták a városba (Salgótarjánba) vivő csillevágányon futó kisvonatot. Amíg várakoztak, a csapatok még egy utolsó főpróbát tartottak, nehogy felsüljenek a kíváncsi városi nép előtt. A bányamester vezényel nekik, „vigyázzt''dobbannak a fáradt lábak, de a bányamester nagy bajban van. Nem bírja kihúzni a vezényléshez hatalmi jelvényét: a díszkardot... Odaugranak és többen segítenek neki. Hárman is nekiesnek, míg végre sikerült azt kihúzni hüvelyéből... Hát persze, nem könnyen jöhetett az ki, hisz a tavalyi Prokop nap óta igazán berozsdásodhatott. Máskor nem fog előfordulni - szabadkozott grúberfelsi Grúber Arthur bányamester - mert sótalan zsírral jó vastagon bekeni díszkardjának pengéjét ... (A Selmecbányái eredetű Grueber család 1674-ben kapott nemességet Lopottól az arany- és ezüstbányák művelése előmozdításáért.)) A vonat összes kocsijai, sőt még az utána kapcsolt csillék is megteltek az ünnepségre igyekvőkkel. Tarjánban, a város (akkor még csak község valójában) szélén már zenekar várja őket. így mennek tisztelegni a bányakastély urai elé, akik integetve köszöntötték őket. Az ünnepség befejezése után a nagymisére baktatott a tömeg. A mise végére már mindenki a sörözőben hűsült, vagy ha többet ivott, izzadt a júliusi kánikulában. Ugyanazzal a kisvonattal hazaérkezve, a kapott Prokop-napi ajándékból minden háznál ünnepi ebéd várta a hazaérkezőket (mert az asszonyok otthon maradtak főzni), majd egy kis ebédutáni pihenő után kezdődik az erdei táncplatzon a nagy majális ... Táncoltak, daloltak, ki-ki a maga nyelvén, de egy zenére, vidáman kurjongattak. Közülük egyesek Szent Prokopot emlegetek... A százados fák alatt ki-ki megtalálja baráti körét, majd ingújra levetkőzve, táncba kezdenek. A zenészek fáradhatatlanul húzzák a polkát, valcert, mazurt, csárdást felváltva, hogy mindenkinek kedve szerint tegyenek. Míg kint ugrálva táncoltak (ez jellegzetes volt rájuk) a kocsmában is gyakran ürültek a poharak. Addig-addig néztek a pohárfenekére, míg üvegreccsenés, káromkodás, sikoltozás, majd jajveszékelés hangzott a söntés felől. Különösen a gránerek gerjedtek be legelőbb... Csendőr nem volt ott, de minek is lett volna a telepen? ...A rendcsináláshoz elég volt a kvártélymester. Ismerte már őjól az embereit... hamarosan ott is termett. Hatalmas, kampós botjával a marakodók közé sújtott, erélyesen szétlökte őket. Lekent nekik egy-egy pofont és újra helyreállt a rend... Egy-két hasonló eset még előfordult ünnepi epizódként, aztán beköszöntött az este. Lampionok alatt tovább mulatoztak, de egyre kevesebben ... Végül elcsendesedik a hangos színtér... Másnapra várja őket a tárna... Termelni, dolgozni kell. A bányász díszruhák, a gránerok „zergetollas" zöldszalagos kalapjai egy időre megint a kasznyikba kerültek... Az ünnep utáni hetekben kalitkákban tartott madarakban gyönyörködtek, tanítgatták beszélgetni, nagyon szerették a madarakat, majd minden házban tartottak is belőlük"r> A Salgótarjánban megjelent időszaki sajtó is helyt adott a prokopi eseményekről szóló tudósításoknak. 1905-ben pl. vasárnap került sor az ünnepségre, s mint írták „Bányászaink mindig nagy fényességgel ünneplik e napot. A községben is látszott, hogy ünnep van. " 1907-ben is élt még a juttatások rendszere, mert mint írták, a bányászok 1 liter bort, 1 kg húst és 1 cipót kaptak, s a tisztikar kantinja termében banketten vett részt.

6 1910. július 3-án, vasárnap „ünnepelte a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársulat Szent Prokop napját. A tisztikar Gerő Nándor igazgató vezetése mellett, a társulati zenekarral az élen s a bányászok nagy számmal ünnepélyes misére vonultak. Mise után, az ünnep emlékére minden egyes bányász egy fél kiló húst, egy liter bort és egy kenyeret kapott ajándékba a társulattól".

7 Még 1913-ban is élő volt a hagyomány: „A salgótarjáni bányászok múlt vasárnapon ünnepelték védőszentjüknek, Prokopnak napját. Már kora reggel oly rettenetes mozsárágyuzáshoz fogtak, hogy ehhez a rémséges zenéhez az ovcepoljei csatát bátran melléje képzelhette az álmából felriadó salgótarjáni pol167