Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

6.7. A bányaművelés fejlődése A fejtő vagy termelőeljárásokat, amelyek a kőzetek közötti összefüggéseket igyekeztek megbontani, összefoglaló néven jövesztő munkának nevezik. Ennél a munkánál az emberi tevékenység játszotta a főszerepet. Magát a műveletet kézi, majd később gépi munkával végezte a bányász robbantóanyag felhasználásával. A gépesítés előtt a jövesztés nehéz munkáját kézi erővel végzetek. A jövesztő munka eszközeit és módjait elsősorban a fejtendő ásvány és kőzet tulajdonságai határozták meg. A jövesztő munkálatokat vájármunkának, az ennél használt szerszámokat vájárszerszámoknak nevezzük. A kézi jövesztésnél megkülönböztetünk takarítómunkát (rakodás): a már kitermelt kőzet csillébe rakását jelentette. Szerszámai: lapát, kapa, ásó, villa stb. Csákánymunka: önálló jövesztő munkaként alkalmazták a barnaszén kitermelésénél. Mellékmunkája a robbantási vájármunkának. Az első esetben a robbantás hatását fokozandó, csákánymunkával fekvő vagy álló rést készítenek. Vésőmunka: míg a repesztést nem ismerték, egyike volt a legjelentősebb jövesztési módoknak, a szénbányászatban az elővájásoknál használták. A bányász a szenet csákányával fejtette és robbantással, „lövéssel" készítette elő. A legnehezebb munka a réselés „srámolás" volt. A széntelep alját ezzel az eljárással 2 m hosszúságban 80-120 cm mélységben, 15-20 cm magasságban csákánnyal vágták ki, így kapták meg a rést. A rés magassága a szénfalban haladva egyre szűkült, a végén egy-két ujjnyi magasságú volt. A réselés után a segédvájár, vagy a csillés fúrt bele a szénréteg felső részébe e

gy-egy méter távolságban 80-90 cm mélyen. Ezt a műveletet kézifúróval, az ún. csigafúróval végezték el. A vájárok készítették el a robbantáshoz a gyutacsot. A robbantást dinamittal végezték. A kifúrt lyukba, amit a tisztítópálcával, „rangaszlival" kitisztítottak, betolták a „lövést". A szabályzat szerint faradat lehetett volna csak használni, de gyakran a tisztítópálcával végezték el ezt a műveletet, ezután három agyagdugót (lódungot) tettek rá fojtásként. Minden vájár a maga által előkészített robbantószert gyújtotta meg. Ekkor a gyújtózsinór „ander" cégét a csoportvezető vájár „fajer" kiáltására meggyújtották és fedezékbe vonultak. A robbantásokat számolták, mert ezzel győződtek meg arról, hogy minden dinamit felrobbant-e. Az előírás szerint a robbantás után mintegy félórát kellett várni, hogy a füst eloszoljon. A bányászok azonban nem tartották ezt be, mert a teljesítményt csak így tudták elérni. Az omlasztás után először ácsolással biztosították a fedüt. A vékony szénréteget csapás menti, haladó pásztafejtéssel termelték. Itt a fejtési szélesség 8-15 cm volt. Szemben a pillérfejtéssel, ahol a fejtések csak 4-5 m szélesek voltak. A bányában a munkát csapatban végezték. Egy munkahelyen két csapat dolgozott, felváltva 12-12 órás műszakokon. Egyik csapatban az elővájár, másikban a helyettese állt az élen. Létszámot a munkahely nagysága szabta meg. A fő szállítóvágatok, osztók, feltörések előkészítésénél két vájár és egy csillés dolgozott. A pillérfejtésben már 4-8 ember alkotta a csapatot. 6.8. A bányászok munkaeszközei Minden szakmának, így a barnakőszén bányászatnak is kialakultak a munka elvégzéséhez szükséges elsődleges eszközei, szerszámai. A táróbányászkodás a legkevesebb technikai felkészültséget igényelte, melynek során a csákány és lapát volt a bányász legfontosabb szerszáma, a kifejtett szenet hátikosarakban, taligákban, targoncákban szállították ki. A csákány mellett gyámrudat, fűrészt, fejszét, fékező vasat, csigafúrót, vaséket is találunk a munkaeszközök között. Az 1950-es években még összegyűjthető volt az emlékezetben élő régi bányaművelési technikák és eszközök leltára. A történetiség érdekében elevenítsünk fel közülük néhányat: „Hallottam, hogy itt nem messze a falutól volt egy bánya, ott kosárral hordták fel a szenet, olyan volt az mint a hátikosár. Volt „hasper" is, olyan volt az, mint a kerekeskút, egy nagy dob, azon meg kötél, aztán úgy hajtották, mint a kerekeskutat, úgy jött fel a „kibli", ez olyan puttony volt, meg kosár is, a puttonyfából volt. Egyszerre egyet húzott fel kötélen, egyik ment, a másik meg jött fel, - kutya bánya volt az -. „Gránit" is volt, ennek három kereke volt, 10 mázsa is volt benne, ezt könnyebb volt hajtani. 3 em137