Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

ezzel párhuzamosan a légvezető nyilam hajtatik, a dőlés irányában a szállításra szolgáló sikló, s ettől 20 m csapás irányú távolban a légvezető feltörés hajtatik. Eléretvén a fejtési határ, mely a dőlés irányában 1 siklóra nézve 250 m, a csapás irányban pedig a siklótól jobbra és balra nézve 200-400 т. E távolságot afedü minősége, a talp duzzadása, valamint a tektonika határozza meg. Az osztási nyilámok által képezett pillérek 6 m széles pasztákban szedetnek ki, ha két osztási nyilam között a paszta kivétetett, a legközelebbi paszta fejtésének megkezdése előtt az ácsolat kiszedetik s afőte beomlik. " A siklók két vágánnyal voltak ellátva, az üres és teli csillék váltakozó menetére tekintettel. Ugyanakkor az ÉKI Rt. a széntelep lefejtése céljából egymástól 200 m távolságban „alapnyilámokat" és ezekre metszőleg (egymástól 20 m távolságban) „szintes nyilámokat" nyitott, ami által a telep 20 méteres pillérekre tagolódott. A fejtésre 4-6 m széles „fejtő nyilámokat" alkalmaztak. Közel egy évtized múlva a kilencvenes években már Salgótarjánban berakás, vagy tömedék nélkül való fejtésmódszert, vagy berakás, illetve tömedékkel való fejtésmódszert használták. Az első fejtésmódszer pilléres fejtés jelleggel bírt. Az SKB Rt.-nél a pillérfejtést kivétel nélkül azokban a bányaműveletekben használták, ahol a 2,2-3,5 m vastag széntelep kiaknázása történt. Az előkészítő munkálatok után, ha már 30 m széles és 50 m hosszú szénpillérek rendelkezésre álltak, akkor azokat a sikló tetejétől kezdve lefelé és a legszélsőbbtől kezdve a sikló felé lehetett lefejteni. A fejtésnél használt ácsolatot kiszedték, s a fedőkőzet beomlott. Salgótarjánban a széntelepet az akna pillérétől kezdve, siklók segítségével fejtéstáblákra osztották. E táblákat a már fentebb leírt módszer szerint felülről kezdték lefejteni. A fejtést a horizontális folyosóktól kezdve a széntelep dőlése irányában, a 2 m vastag telepeknél 5 m széles fejtéspásztákkal felfelé telepítették. A másik fejtésmódszer a kombinált pillér és oldalpásztafejtés volt. Az 1,2 m vastag széntelepet pillérfejtéssel vagy a kombinált pillér és oldalpásztafejtéssel aknázták ki. Itt a siklók 250 m távolságban voltak és a fejtőpászták szélessége nem 5, hanem 8-12 m volt. A kombinált fejtés abból állt, hogy a pillérfejtésen kívül a horizontális folyosókat és a feltöréseket nem 2 m szélességre hajtották, hanem 8 m-re vették. A horizontális folyosó azonban 2 m szélességben közlekedésre, és a feltörés is 2 m szélességben légvezetésre és közlekedésre nyitva maradt. A kiszedett szén utáni üreget fedő és fekü kőzettel rakták be. A szélesen hajtott horizontális folyosókat a siklótól csak bizonyos távolságban kezdhették, hogy a sikló nyomás alá ne kerüljön. Ez a kombinált fejtés csak akkor volt megengedhető, ha a fedőkőzet eléggé szilárd, és sok meddőkőzet nyerhető, mert így a gyorsabb és nagyobb széntermelés kimutatható. „De mivel egy ilyen rendszeres eljárás ritkán lehetséges és így a jövedelem sokáig kimaradna, azért Tarjánban a középút szokott betartatni. " - írta Litschauer Lajos.

3 1910-ben Gerő Nándor fejtésmód gyanánt az omlasztással járó pillérfejtést tömedék nélkül, pillérfejtést teljes tömedékeléssel és a réselő gép munkájával haladó pásztafejtést dőléscsapás és átlósirányban írt le:... Az omlasztásos pillérfejtésnél 2 vájár és egy csillés dolgozott. Az 1930-as években szükség volt a vékonyabb széntelepek lefejtésére is. Krupár Géza bányamérnök dolgozta ki az Albert és Rau-akna 30-50 cm vastag széntelepének új fejtésmódját. Az 1920-as évek szénkereslete, továbbá az Albert-aknai bányamező északi szárnya vastagabb széntelepének kimerülése tette szükségessé a vékonyabb, addig rentábilisnak nemigen tartott telepek művelését is. Az itt szokássá vált és általánosan használt fejtésmód a haladópászta és az omlasztásos pillérfejtés vegyes alkalmazásából állott. A siklókat, ereszkéket nagy, 150-200 méteres szárnyhosszúságokkal telepítették. A főszállítóvágatok (siklók, ereszkék) mezejét 40 m távolságban kihajtott osztóközlékkel és légfeltörésekkel 40x40 m

2-es pillérekre osztották fel. ,Az egyes vágatokat ezután egyoldali szélesítéssel hajtották ki és a fejtési üreget a vágat kihajtásából nyert meddővel tömedékelték be. Az előkészített pillérek lefejtését a legfelső osztóközléken, a siklószárnyak határán kezdték. Az első fejtési feltörést a határtól vissza- (haza) felé 9 m-re telepítették, úgyhogy a fölfelé, a vágatszelvényét is beleszámítva, 10 m-es pasztával haladt a határig, míg onnan vissza kb. 8 m szélesen omlasztással fejtették. Minden következő feltörést csak az előbbi visszafejtése után kezdték meg és így haladtak fokozatosan vissza a sikló felé. Mikor a legfelső osztóközlén a visszafelé való fejtés a határtól számított másodikpillérben volt, akkor kezdődött a fejtés a legközelebbi alatta lévő osztóban, míg az alábbi, a siklótalp felé lévő osztókon fokozatosan egymást követve még csak az elővájás, illetve a fejtésre való előkészítés folyt. " 121