Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
ezeket összekötötték. A szenet csákánnyal jövesztették, kosarakban és talicskákban szállították a külszínre. A fejlődést a fasínes, majd kovácsoltvas sínes csilleszállítás elterjedése jelentette. A csillék fából, homlokajtós kivitelben készültek. A csilleszállítás során az emberi erő mellett megjelenik a lóval történő bányaszállítás. A víz gravitációval jut ki a bányából, egyes esetekben favödrös, lajtos szállítást alkalmaztak. A bányabeli munka során a robbantáshoz lőport használnak. 1868-1896: A tőkés részvénytársaság megjelenése magasabb technikai színvonal elérését teszi lehetővé. Az energiát kizárólagosan a gőz szolgáltatta. Míg a tárók telepítésénél az volt a törekvés, hogy azok minél mélyebb szinten érjék el a szénmezőt és a völgyek talpa alatti szénvagyon kiaknázásra nem gondoltak, a gőzerő megjelenése döntő változást hozott. A kezdeti 30-40 méter mély függőleges aknák lójárgánnyal működő szállítógépeit váltotta fel a gőzmeghajtású szállítógép. Gépesítették a vízszállítás - vízmentesítést a külszínre rudazatos szivattyúkat telepítettek, vagy a gőzt az aknán levezetve pulzométereket alkalmaztak, illetve a későbbiekben dugattyús szivattyúkkal emelték ki a vizet. A természetes szellőztetést a gőzgépekkel hajtott ventilátorok váltották fel. A bányákban megmaradt lóvontatású szállítást a külszínen a gőzmozdonyos szállítás váltotta fel. Az aknával történő széntermelés mellett megmaradt a táróbányászat is. 1896-1910: A bányászatban az elektromos energia fokozatosan átveszi a gőz szerepét. Magyarországon a nógrádi szénbányászat használta először ezt az új energiaforrást. Salgótarjánban 1888tól villamos ívlámpákat használtak a rakodókon. Az aknák mellé kis teljesítményű erőműveket építettek. A kezdeti egyenáramot - a villamos vontatás kivételével - felváltotta a váltóáram használata. A megye első villamos mozdonyát a csibai János aknán állították üzembe 1892-ben. A villamosság döntő hatással volt mind a fejtési és jövesztési módokra, mind a szállításra. A siklós művelés mellett áttértek az ereszkés művelésre (csillék felfelé történő vontatása). Rázócsúszda, réselőgép, centrifugális szivattyúk használata állandósult. 1910-1924: A bányaszállítás és vontatás korszerűsítése, a lejtősaknák korszaka. 1910-től a lánc- és kötélszállítás klasszikus hazája Salgótarján lett. Külföldről is idejártak tanulmányozni a beépített berendezéseket, mivel itt azokat egészen különleges feltételek és körülmények között üzemeltették. Egyes bányáknál már a villamos energia elterjedését követően is voltak kötélszállító gépek (vitlák) alkalmazásban. Általános elterjedése azonban a kötélfeszültség-kiegyenlítő feltalálását ül. alkalmazását (Ohnesorge-vitla) követően indult meg. A vég nélküli kötélszállító berendezések forradalmasították az aknaszállítást, ugyanis kis mélységeknél az ilyen módon felszerelt lejtősaknák működése gazdaságosabb volt mint a függőleges aknaszállítás. Az új bányaüzemek már mind lejtősaknás kiképzésűek voltak, a vég nélküli kötélszállítás a földalatti szintes szállítást is gépesítette, kiszorítva így a lovakat a föld alól. Próbálkozások folytak réselőgépekkel, kombinált réselő- és rakodógépekkel is. A munkahelyi körülmények - főleg geológiai okok - ezek rendszeres használatát nem tették lehetővé. A gépesítés e fellendülő szakaszában úgyszólván nem volt olyan újítás a bányagépészet terén, amit a nógrádi szénmedencében ki nem próbáltak volna. 1924-1946: A minőségi szénigények fokozódása tette szükségessé a szénfeldolgozás tökéletesítését, a szénnemesítési feladatok megoldását, az aprószén értékesítését. Egy időben kezdik meg a kazári, mizserfai, gyularakodói, kisterenyei stb. osztályozók építését. Az aprószén értékesítése érdekében 1930-ban a kisterenyei, nagybátonyi osztályozó mellé brikettgyárat építettek. A munkahelyi gépesítés területén azonban elmaradás mutatkozik, amelynek okai a szén települési viszonyainak változásában kell keresnünk. Az újabb bányák földtani okokból vékonyabb és vetődésekkel szabdalt telepeket műveltek, amelyek munkahelyi koncentrációkra nem adtak lehetőséget. Ekkor maradt el a munkahelyek gépesítésének színvonala az ország más bányavidékeihez képest. 1946 - : A külszíni koncentrációk megvalósítása az államosítás után. Az előbbiekben csak vázlatosan foglaltuk össze a bányászat technikai színvonala fejlődésének főbb állomásait, mivel az anyag terjedelme nem engedi meg a részletesebb ismertetést. Úgy véljük azonban, hogy még e rövid összefoglalásból is kitűnik, hogy szénmedencénk bányászatának műszaki színvonala egyes szakaszokban élenjáró volt, de más szakaszokban sem maradt le az országos átlaghoz képest. 2 119
