Lengyel Ágnes: Egy fafaragó pásztor öröksége (Balassagyarmat, 2007)

„A zén legénkoromba még minden pásztor faragott... "

27. kép. Ivócsanak, 1940 (kat. 44.) A merítő kicsorbult része ólommal van pótolva, és míg Gönyey Sándornak a Palóc Múzeum pásztorcsanakjait ábrázoló 1935-ös felvételén a tárgy épségben látható,

64 azóta ismeretlen időben a fül állatalakjának feje letört (kat. 8; 29. kép.). Figurális erdei kompozíció Gyurkó másik ivóbegréjén is előfordul. Egyik kutya-alakú füllel ellátott csanaknak a palástjára erdei környezetben disznót és kutyát, illetve koszorúval övezett koronás magyar címert faragott (kat. 17; 30-31. kép). Egy másik csanak fogóján szintén kutyát ábrázolt, a paláston itt is van címer, mellette két fa, disznó és másfajta állatok: madár, őz, szarvas, mókus, illetve a vadász (kat. 32.). Hasonló egy Csesztvéről gyűjtött másik ivóbegre, melynek domború faragásai vadászjeleneteket ábrázolnak (kat. 33; 32-33. kép). Egy cseresznyefából készült további darab áttört faragású fogóján csavart szarvú kos áll. A csésze domború faragása két pásztorfigurát is ábrázol, egyikük szamáron ülő, pipázó juhász, másik botjára támaszkodva pipázgató kanász. Körülöttük az állatok és a terelésben segédkező kutya (kat. 26; 34-35. kép). Már csak fotóról szemlélhetjük Gyurkó Pál 1948-ban, Hatvanban készített ivókanalát, mert maga a tárgy sajnos elveszett. Az általa kedvelt módon, széles, áttört faragású füllel látta el ezt is. A palást egyik oldalán fa alatt őz és szarvas, másik felén stilizált tulipáncsokor, virág, mellette a készítés ideje és az alkotó monogramja {1948 GYP) látható (kat. 58; 36. kép).