Lengyel Ágnes: Egy fafaragó pásztor öröksége (Balassagyarmat, 2007)

„A zén legénkoromba még minden pásztor faragott... "

28. kép. Ivócsanak domború faragásának kiterített rajza, 1940 (kat. 44.) A naponta kihajtó disznó-pásztorok jellegzetes szerszámmal, „kanászduda"-ként is nevezett tülökkel, hangos tülköléssel figyelmeztették reggelente a gazdákat, hogy állataikat engedjék ki a csordához. Többféle dallamot fújtak, s a falusiak ismerték ezek jelentését. A kanásztülköket a pásztorok maguk készítették a magyar ökör szarvából: hegyét levágták, végébe fúvókát illesztettek. 29. kép. Ivócsanak, 1898 (kat. 8.)