Lengyel Ágnes: Egy fafaragó pásztor öröksége (Balassagyarmat, 2007)

„ Levertünk essüdő malacot, oszt nyársra húsztuk ..."

„Levertünk essüdőmalacot, oszt nyársra húsztuk ..." Az állatok őrzésével, gondozásával foglalkozó pásztorság társadalmilag és kulturálisan is a nagyobb közösséghez, a földművelő, jószágtartó falusi parasztság társadalmához tartozott. A foglalkozásból adódóan azonban életformában, mentalitásban különböztek a parasztságtól. Gyurkó Pál beleszületett a pásztor-életbe, az állatok gondozását édesapjától már kisgyermekként elsajátította. Szolgálatai során is sok tapasztalatot, tudást szerzett. írni-olvasni ugyan nem tanult meg, mégis pontosan számon tartotta a rábízott 1000-1500 sertést, egy malaca sem hiányzott soha, „könyvelés" nélkül is minden pillanatban tudott a konda állományáról. Értett a beteg állatok ellátásához is, ismerte jól a gyógyfüveket, s gyógyítani messze vidékekre is elhívták.

31 6. kép. „Bélyegző" a GY P monogram negatívjával, 1939 (kat. 38.) A régi tradíciókat viseletben, szokásokban, zenében, táncban tovább megőrző pásztorok szokásai, hitvilága sok tekintetben eltért a parasztságétól. „A magyar pásztorságnak megvan a maga csillagászata, füvészete, állattana és madarászata" - írta a 19. század végén a pásztor-életet elsőként rendszeresen kutató Herman Ottó.

32 Folklórjuk jelentősen járult hozzá a népi kultúra archaikus rétegeinek fönnmaradásához. A néphit a pásztorokat különös képességekkel, rendkívüli tulajdonságokkal ruházta fel. Az Ipoly mentén még a 20. század közepén is sok idősebb kanász természetfeletti erőkkel bíró személy hírében állott, akik embert állatot egyaránt megronthattak vagy gyógyíthattak. A pásztorság archaikus hitvilágának a díszítőművészetben való megjelenésére példa a kígyó ábrázolások gyakori előfordulása. Archaikus felfogás szerint a kígyónak mágikus, betegségűző, gyógyító, bajelhárító képességei vannak. Antidémonikus állat, vedlése miatt az örök élet, az ifjúság szimbóluma is. Bőrét amulettként is általánosan használták. A levedlett kígyóbőr tarisznyában hordva szerencsét hozott, ha hét évig hordozták, rontásra is lehetett használni újhold péntekén, napkelte előtt. Úgy tartották, ha a pásztor a kígyótól el merte venni a bekapott békát, „hét főbűne" megbocsáttatott. A Szent György nap (ápr. 24.) előtt talált kígyó nyelvét ostornyélbe befúrták, s ezzel hajtották ki tavasszal a nyájat a legelőre, mert akkor abban az esztendőben nem fenyegetett a marhavész. Ha a kígyót szintén e napra virradóra egy edényben megfőzték, a leve használt a disznó betegségei ellen. Aki a Szent György nap előtt fogott kígyót megszárítva, megtörve valami italban megitta, minden állat nyelvén értett.

33 A magyar néphit varázserővel ruházta fel azt a