Lengyel Ágnes: Egy fafaragó pásztor öröksége (Balassagyarmat, 2007)

„ Levertünk essüdő malacot, oszt nyársra húsztuk ..."

tárgyat is, amellyel a kígyót megölték. A hiedelem szerint a kígyót elpusztító bot gazdája szerencsés ember lesz. Ezek a hagyományok is hozzájárulhattak, hogy a kígyó viszonylag kedvelt motívum a pásztorbotokon.

34 Gyurkó Pál már említett legkorábbi faragványa kígyó ábrázolásával szintén erre a tradícióra utal. E hársfából, bicskával faragott boton két kígyó tekergőzik végig, fölöttük egy gyík és két béka mászik. A figurákat Gyurkó olajfestékkel színezte, a kígyó testén jelezte a pikkelyeket, illetve a gyík és békák zöldes színét, majd az egész tárgyat sellakkal vonta be. Idős korában is őrizte, akkor vitte magával, ha vásárba, látogatóba ment (kat. 1; 8-9. kép.). A palóc vidéken jellegzetes középhegységi, erdei legeltető állattartás alakult ki, s e tájék népének nagyrészt ebből adódott megélhetése. A sertéstartást itt a 19. század közepéig az erdei makkoltatás jellemezte. Az uradalmak disznófalkái a tavaszi „kiverés"-től az őszi „beszorulás"-ig éltek a legelőn, kondásaikkal együtt. Egy 18. század eleji kézirat a „hatal7. kép. Az idős Gyurkó Pál, faragott botjával, 1947-ben mas Őserdők" óriási fáiról beszél, s a természet nagy bőkezűséggel kínált makkos legelőiről.

35 Ezt a hangulatot idézi, s az embereknek, állatoknak áldást, a természet adományainak bőségét kéri Gyurkó Manga Jánosnak is előadott egyik régi nótája: Hej bárcsak adna az Isten egy szép csendes, meleg esőt, Egy szép csendes meleg esőt, Annak a mangánok szép zöld mezőt, legelőt, Szép zöld mezőt, legelőt. Abba a mezőbe egy szép terebélyes fát, Egy szép terebélyes fát, Es az alatt egy nagy korsó pálinkát, Egy korsó pálinkát, Hej, ki alatt a szegény juhász legény kimulatja magát, Kimulatja magát...

36 Szinte megelevenedik előttünk ez a kép az általa faragott tárgyakon is. Egy vadgesztenyefából fűrészelt, vésett táblán a kidomborodó törzsű nagy fa ágairól óriási virágok hajlanak le, alattuk mindkét oldalon egy-egy asztal és szék van, az asztalokon kancsók és poharak állanak (kat. 51; 10. kép). Az erdő élete jelenik meg azon a csontbunkóval, ólomöntéssel és domború faragással díszített boton is, amelyen a hengeres felületre komponálta az erdő állatait megjelenítő díszítményt (kat. 61; 11. kép). Egy domború faragással borított asztali gyufatartó hátlapján a középütt álló stilizált fa minden ágán madarak, mókusok, s alattuk az egyik oldalon erdei vadak, szarvas, őz