Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

SZOKÁSOK A GYERMEK SZÜLETÉSE ELŐTT - Megesett lányok

,.Mindig tudták, hogy előbb lett meg neki. Időücn (koraszülött) ez is! " - oszt nevettük." „Mindig csak az első lesz időtlen!" Problémásabb volt - ez egyébként elég gyakori esetnek számított —, ha közben a legényt éppen besorozták katonának. Ilyenkor nem mindig sikerült kellő időben megtartani a lakodalmat. Nem feltétlenül azért, mert a legény nem volt otthon, hiszen szabadságra elengedték. Úgy vélekedtek azonban: Sehugyse veszi ki az magát, hogy hazaviszi a vastag menyecskét, oszt ü meg sehun. A fiú családja ezt nem vette jónéven. A legénynek sem volt olyan mértékben szava, amíg katonai szolgálatát töltötte, mint ha otthon, a közösbe dolgozott volna. Inkább csak ha végleg hazajött, szerezhetett érvényt - könnyebben-nehezebben - akaratának. — Hangsúlyoznunk kell, hogy a közösség mindig tisztában volt azzal, megvan-e a házasság lehetősége (gazdaságilag, társadalmilag összeillenek-e, a szülők hogyan vélekednek erről), s ha igen, kisebb rosszallás, csípősebb élcelődés volt mindössze a reakció, ha a terhesség kiderült, mielőtt megesküdtek volna. Az elmarasztalás a leány és családja irányában érvényesült inkább. A következő változat az, amikor a fiatalok szerették egymást, s bár a szülők - legtöbbször a fiú szülei, a leány családja végül is kényszerhelyzetben volt — ellenezték a házasságot, döntő vagyoni, társadalmi különbség nem volt köztük. A közvélemény szerint bűnös a lány, de ezek után már a legénynek kötelessége elvenni. Szülei, ha kellett, kivallatták a leányt a gyermek apját illetően, legtöbbször azonban erre nem volt szükség, hiszen mindenki tudta, hogy ki a szeretőit, kivel bujkálhatott el. Ha a leány családja nem volt biztos a megegyezés sikerében, nem titkolták a dolgot, sőt igyekeztek minél több rokont, szomszédot a maguk pártjára állítani, hogy kikényszerítsék a házasságot. Ilyenkor felbolydult a falu, hiszen a legény szülei is támogatókat kerestek saját, ellenkező álláspontjukhoz. Alaposan szidták a fiukat, de kifelé védelmezni igyekeztek: Száz apa, egy anyai Ha neki leadta magát, leadta másnak isi Ezzel azonban többnyire nem sokra mentek, különösen, ha már régen szeretője volt a lány a legénynek. Ha a fiú családja nagyon rátartó volt, a leánynak pedig kevésbé volt rangja, először másként próbáltak egyezkedni. Felajánlottak egy bizonyos összeget — emlékezet szerint elég volt 50—60 pengő is — a leány szüleinek, oszt ki vő fizetve életfogytiglan. A szegényebb családok sok esetben elfogadták az ajánlatot.

40 Azonban ha a leány szülei csak egy kis reális lehetőségét látták, ragaszkodtak a házassághoz. Egyébként a legény családjának is fontolóra kellett vennie, amennyiben nem a legmódosabbak közé tartoztak, hogy a botrány után már romlik a fiú esélye maguknál gazda-