Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

SZOKÁSOK A GYERMEK SZÜLETÉSE ELŐTT - Megesett lányok

.Jól tette! Minek adta magát a lyány? Nem kötheti a f..Ál a lábáho' !" (Baila Istvanné,sz. 1928., örhalom). A szegényebb sorsúak megértőbbnek mutatkoztak. , jgy mondták: emberkurva nincs, csak asszonykurva van. De ez nem igaz. Mer' az asszonykurva nem mondhatta azt, hogy gyere, oszt csinyájjuk!" (Kanyoné Fábián Erzsébet, sz. 1895.. örhalom). Ez nyilván nem független attól, hogy elsősorban az ő soraikból megesett lányokmaradtak leányanyák. Bár a közvetlen reakciók elsősorban a leányt vették célba, a legénynek is számolnia kellett azzal, hogy immár nemcsak szeretőt kap nehezen, hanem házassági ajánlatát is könnyen visszautasítják.

38 „Az ollyan legínynek nem vót becsületyi. Engem is kéretett egy. Jó közepesek vótak, mmt mink, de nem mentem: Neked mán van, másikat ne tegye' szerencsétlenné!" (Kanyoné Varga Márta, sz. 1913.,örhalom). A kérdés egyébként inkább foglalkoztatta az asszonyokat, a férfiak tudomásul vették, de nem sokat törődtek vele. Természetesen a nők közül is az idősebbek voltak a hangadók. — Megemlítem még, hogy — amennyire gyűjtéseim során megfigyelhettem — a vegyes nemzetiségű falvakban az evangélikusok kisebb jelentőséget tulajdonítottak a leány házasság előtti teherbe esésének. ,J£z nem itt vót, hanem Szügy ben (1920 körül). Jómódú katolikus család vót. No oszt a keresztanyja bevarrta a lyányt jó erős vászonba, hogy ne lássák Iagzikor, hogy vastag. A rákövetkező szerdán megvót a gyerek. Siratott nekem a fiú anyja, hogy Jaj, jaj! Ilyen szégyen még nem vót! Dehogy nem vót, Erzsike, történt az mán másnál is. De csak nem hagyta: Ha tudtuk vóna legalább! Nem engedtük vóna, hogy elvegye! Pedig hát nem olyan nagy dolog az" (Bagyinszkiné Prazsák Mária, sz. 1896., Csesztve). Az alábbiakban bemutatandó típus-helyzetek szemléletesen illusztrálják, hogyan formálódott a felvázolt tudati modell a konkrét esetekhez, s — legalábbis az utóbbi száz évben — mennyiféle változata lehetett a társadalmi rétegzettség következtében ugyanazon tény megítélésének. Ha a legény már régen udvarolt a leánynak, s bíztak a szülők hozzájárulásában, ki-ki bevallotta otthon, ami történt, s noha alaposan összeszidták őket, mielőbb megtartották a lakodalmat. A közösség csak a gyermek születésének időpontjából következtetett utólag arra, hogy a fiatalok között házasság előtt is volt már testi kapcsolat. Ilyenkor az öregasszonyok, vagy az illető család rosszakarói elpletykáltak ugyan róla, a nagytöbbség azonban nem botránkozott meg, inkább csak élcelődtek, évődtek a hátuk mögött.

39