Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

SZOKÁSOK A GYERMEK SZÜLETÉSE ELŐTT - Érzelmek érvényesülése a párválasztásban

földet is hozott magával. Számottevő gazdasági különbség áthidalására azonban ez nem volt elégséges. Elvileg a házasságon kívüli teherbe esés nagymérvű értékcsökkenést jelentett, ilyenre azonban a jobbágy lány ok között nem találtam példát. Immár a rokonság sem számított akadálynak, a társadalmilag erősebben differenciált falvakban a legutóbbi időkig gyakoriak a rokon házasságok.

16 Néhány példa örhalombói: egy 1905 körül született lányt édesapja testvérével „erőltette egybe", bőven van példa elsőfokú unokatestvérek házasságára, a legutolsó eset a 60-as évekből való. A fiú apja és a leány anyja testvérek, valamint ugyanitt a fiú anyja a leány apjával szintén (házasságkötés 1945-ben). A fiatalok véleményét a legritkább esetben kérték ki, s a személyes vonzódás, érzelmek nem számítottak érvnek: Nem vót akkor szerelem. Majd összeszoknak, oszt jóvan. Legfeljebb több egyforma lehetőség esetén vették figyelembe a szimpátiát. Mélyebb érzelmi kapcsolat ugyanis ritkán alakulhatott ki egy-két tánc, esetenkénti hazakísérés során. A szerető ugyan eljárhatott a lányhoz, azonban a nagygazdalányok legtöbbször eddig el sem jutottak, olyan hamar férjhezadták őket (szeretőm se vót, hisz idő se vót rá). Adatközlőim egyébként természetesnek tartották így utólag is, hogy anyjuk döntött helyettük, legtöbbször azon indokkal, miszerint olyan fiatalon ők úgysem mérhették fel reálisan a lehetőségeket. Másrészt kiskoruktól annyira beléjük ivódott a vagyoncentrikusság, hogy maguk is ezt tartották fontosabbnak. A középparaszti családoknál lényegében hasonlóképpen történt a párválasztás. Csak, mint láttuk, itt a lányokat már nem minden esetben adhatták olyan fiatalon férjhez, s a 2—3 éves szeretői viszony alatt mélyebb vonzalom is kialakulhatott a fiatalokban. így ezen a rétegen belül történtek az első összecsapások a saját érzelmi kapcsolatához ragaszkodó fiatal és a vagyon bűvkörében élő szülők között. „Vagy ötven éve ennek. Toronyinak hittak az embert. Vót neki egy kedves szeretője, szép lyány is vót, de szeginvót. Oszt a legény családja nem engedte, hogy elvegye. Egy másik lyányt kellett elvenni. No oszt mikor beért a lakodalmas menet a legényház udvarába, elkezdte énekelni Toronyi: Édesanyám, adjon isten jóestét! Hazahoztam ezt a barna menyecskét. De nem azért hoztam én, hogy szeressem, Édesanyám, maga kedvit kerestem. A nagynénje gyorsan ráfelelt: Azért hoztam, hogy én nagyon szeressem,