Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

SZOKÁSOK A GYERMEK SZÜLETÉSE ELŐTT - Érzelmek érvényesülése a párválasztásban

Érzelmek érvényesülése a párválasztásnál A párválasztást meghatározó szempontok megegyeznek vidékünkön is az általánosan ismert gyakorlattal.

1 0 A nagycsalád-rendszer keretei között élő jobbágy lányoknál a leányt tekintve, választásról beszélni nemigen lehetett. Ha a legény rangban illett hozzá, s jó család volt, nem sokat gondolkoztak rajta, odaadták. Az anya ugyan igyekezett lánya érdekeit érvényesíttetni a döntésben, ez azonban nem az érzelmi oldalra vonatkozott, hanem arra, hogy milyen élete lesz majd előreláthatólag férje családjában. Mindennek nem volt számottevő jelentősége még így sem, hiszen meghatározó a család közös érdeke: minél előbb túladni a lányon. Döntő az anyós véleménye volt, aki kiszemelte menyét, ő elsősorban azt nézte, jó dolgos, munkabíró legyen a leány,

11 s szelíd, csendes természetű. Családja csak annyiban számított, hogy milyen fajta,

1 2 mivel a korábbi örökösödési rend értelmében a leány nem részesült szülei vagyonából. A legény érzelmi vonzódása szintén aüg került érvényre. A századfordulót követően, amikor a birtok gyarapításának szinte kizárólagos módja a születéskorlátozás és az előnyös házasságkötés lett, központi kérdéssé vált, hogy ki, mekkora örökségre számíthat. Az örökösödési gyakorlatban beállt változás, a lecsökkent gyermekszám viszont lehetőséget adott a leány családjának is bizonyos fokig, illetve esetenként választásra. Ami azonban nem jelentette feltétlenül azt, hogy a leány érzelmei érvényesülhettek. Amikor a leányka kimaradt az iskolából, anyja számbavette, kik illenek hozzá rangban, s más legény közeledését eleve visszautasította: Nem enyim lyányomho' való vagy, keresse' magadho'valót! Különböző jelekkel (pl. bokrétaküldés), ismerősök közvetítése révén tudtára adta a legénynek, illetve családjának, hogy szívesen vennék közeledését. Tekintve, hogy a vagyonosabb réteg eleve összetartó volt, a közvetlenebb kapcsolat lehetővé tette, hogy akár konkrétan is szóbahozza szándékát kiszemelt nászasszonya előtt. Mindez kölcsönös volt. A legény anyja is kiválasztotta, mely lányokhoz közeledhet a fia, kiket táncoltathat, volt rá eset, hogy még azt is megszabta, milyen sorrendben, hányat fordulhat velük. Lényegében tehát az anyák irányították a közeledést, udvarlást,

1 3 s döntötték el a párválasztást.

14 Az utolsó szót mindig a vagyonosabb fél mondta ki. Nem egy példa van rá, hogy szinte a végső pillanatban is közbeszóltak, ha kedvezőbb lehetőség kínálkozott. „Olyan is vót, hogy kétszer is ki vótak mán hirdetve oszt egy másik gazdagabb lyányt bekínáltak, hát azt vitte a templomba" (örhalom).