Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

SZOKÁSOK A GYERMEK SZÜLETÉSE ELŐTT - A házasulandók életkora

Ezért igyekeztek mielőbb férjhezadni. Emellett szólt az is, ha fiútestvérei már menyecskét hoztak a házhoz. Legfeljebb édesanyja sajnálta, amennyiben még nagyon fiatal volt, de sokat nem tehetett érdekében. A nagycsaládok felbomlása időszakában továbbra is a mielőbbi férjhezadásra törekedtek, hiszen ha a menyecskefődxöl le is kellett mondani a leány javára, öröksége az apa vagy anya haláláig a közösben maradt. Közrejátszott az a vélemény is, hogy minél fiatalabb, annál több a választási lehetősége. A lány családjának érdekeivel megegyezett a leendő anyósok elképzelése is, akik minél előbb igyekeztek gondoskodni tehetősebb örökségre számító menyecskéről, másrészt újabb családi munkaerőről.

4 A jobbágylányokat így különösen hamar elvitték, sokszor csak azt várták, hogy a hivatalosan előírt minimális 14 évet betöltse.

5 17 éves korára szinte valamennyi férjhez ment.

6 A 40-es évek végéig egy-két évvel tolódott ki a korhatár. Ha a húszat betöltötte, már öreglánynak számított. A legények 2-3 évvel voltak idősebbek, tehát még a katonai szolgálat előtt nősültek.

7 Előfordult, hogy vagyona miatt fiatalabb legény is elvette a leányt, ezt azonban már megszólták. Lényegében a törekvések ugyanezek voltak a közepes gazdák esetében is. Itt azonban már korlátozó körülmények merülhettek fel. Ha több lány volt a családban, az elsőt különösen igyekeztek hamar férjhezadni, mondván: így ekézze" jólyány, nő a másik utánad! A második világháborút megelőzően nemigen volt rá példa, hogy fiatalabb lány megelőzte volna nővérét a férjhezmenésben. Ennek - az idevonatkozó szokáson túl esetenként a lehetősége is kizárt volt. Amennyiben ugyanis az idősebb lány hozományának előállítása lekötötte a család fölös jövedelmét, a következőnek nem tudták megvenni a cifra ruhákat. Enélkül viszont nem nagylyánykodhatott. S ha ez nem is jelentett a családnak problémát, a teljes hozomány (ágynemű, bútor) kiállításához várnia kellett többet-kevesebbet a következő lánynak.

8 Egy ilyen család lányának példája: ,.Nekem tizenhét éves koromban vót egy szeretőm. Ahho' elmentem vóna szívesen. De édesanyámék előző évben adták férhö' a Regint, meg még egy lagzi vót, a fiútestvéremé, hát oszt mán nem tudtak vóna engem is, hogy hozományt, mindent adjanak. A legíny meg nagyon nősülni akart, mer' hogy árva vót. Hát oszt nem lett belőle semmi. Aztán is vót mibe válogatni, de akkor mán én mondtam, hogy nem adtak ahho' akihö' mentem vón, hát nem mének. Addig, addig, hogy mán én bizony huszonhárom éves vótam, mikor férhö'mentem. Az már akkor bőven annyi vót, hogy öreglyány.Nekem mán csak özvegyember jutott" (Kanyoné Varga Márta, sz. 1913., örhalom).