Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)
IRODALMI ELŐZMÉNYEK ÉS KUTATÁSI KÖRÜLMÉNYEK
tudatformák jellemezték őket. S mivel vagyoni, társadalmi helyzetük — amit fogyasztási jellegű presztízs-javaikkal állandóan hangsúlyoztak - alapján életmódjuk előképül szolgált a falu szegényebb rétegei számára, bemutatásra kerülő kérdéskörünkből különösen a közösségi jellegű szokások hagyományainak őrzésében, avagy alakításában jelentős volt a szerepük. Továbbá az idősebb generációval való együttélés, az anyós irányító szerepe kedvezett a gyermekszületés körüli mágikus praktikák átörökítésének is. A következő társadalmi réteget a közepesek, közepes gazdák 115 alkották. 176 Birtokuk 10—15 hold körül mozgott. Ebből, különösen a kapásnövények termesztésére specializált falvakban, egy generációs család, esetenként nagycsalád megélhetését is biztosítani tudták, bár időszakonként kiegészítő keresetre (leggyakrabban fuvarozás, kereskedés) szükség volt. Vagyoni helyzetük labilitásához feltétlenül hozzájárult, hogy náluk a születéskorlátozás később és kevésbé intenzíven érvényesült. Itt nem elsősorban a hagyományokhoz való ragaszkodás magyarázza a generációscsaládok gyakoriságát, valamint azt, hogy megnyúlik az időszak, ameddig a többi megnősült fiú is a család kötelékében marad. Ha a család nagysága és vagyona hozzávetőlegesen arányban volt egymással, a közös gazdálkodás, bár leszorított nívón, de lehetővé tette a megélhetést valamennyi családtag számára, míg a javak felosztása nem biztosították volna az új gazdaságok kialakításának minimális alapját. Ahol a gyermekek nagy száma ezt a lehetőséget eleve kizárta, ott döntő tényezővé lépett elő a párválasztásban, hogy legyen hova menni Vagyis a kiszemelt házastárs szüleinél még ne lakjon házas, családos gyermek. E rétegnél korábban, már a múlt század végén gyakoribb a vőség intézménye, amely azonban már valóban alárendelt helyzetet jelent. 1 77 Jól példázza ezt, hogy míg az egyke nagygazdalány mellé azonos rétegből hívták a vőt, vőnek ment a legény, ilyenkor úgy fogalmaznak, hogy a fiút a szülei elhajtották vőnek. Az ilyen legénnyel kötelező volt megfelelő normák szerint hozományt is adni, ami a ruhanemű mellett ágyneműt, bútorfélét is jelentett. 1 78 Amennyiben más megoldás híján a fiatalok külön gazdálkodásra kényszerültek, egyre nagyobb szerepet kapott a falun kívül ideiglenesen vagy huzamosan vállalt ipari munka. - A középparaszti réteg életformájában igyekezett lépést tartani a gazdag családokkal, bár presztízs-javak mennyisége, tényleges értéke kevesebb volt. A szokások hagyományozódásáb an azonban e törekvés lehetőségei többnyire adottak voltak. A szegény parasztok, nincstelenek között a fölöttük álló rétegek nem tettek különbséget: szegény az mind, hát olyan zsellér-félék, zsellérek. 119
