Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

IRODALMI ELŐZMÉNYEK ÉS KUTATÁSI KÖRÜLMÉNYEK

Halászi 2, Csitár 1, Hugyag 2, Trás 4, Csesztve 1, Vadkert 13, Dejtár 9, Patak 10.

12 3 Az Alföld irányába szökő jobbágyok száma a későbbiekben — feltehetőleg— egyre emelkedett, tekintve, hogy Nógrád megye már tulajdonképpen az újratelepülés idején sem volt földbőségben. Ehhez további tényezők járultak: elsősorban a jobbágyoknak a majorsági gazdálkodás kibontakozása során elszenvedett sérelmeire, terheik növelésére és a vallási ellentétek kiéleződésére utalnék.

124 Sirácky is úgy emlegeti Hont, Nógrád és Pest megyét, mint az Alföld felé irányuló szlovák telepesek összegyűjtő és fő útvonalát, átvonulási területét.

125 A témát kutató történészek megegyeznek abban, hogy a népesség ezen áramlásával aXLX. században is számolnunk kell. — Bár az előbbinél valószínűleg kisebb mérvű, de nem hagyható figyelmen kívül a lakosság megyén belüli mozgása sem.

1 26 Ezen tények felvázolása után egyet kell értenünk Zólyomi József megállapításával, miszerint csak a múlt század közepére áll be olyan viszonylagos nyugalom, ami a nógrádi falvak leülepedését, a kistáji csoportok kialakulását lehetővé tette.

127 Gyűjtőterületem falvainak döntő többségében ekkor már katolikus magyarokat tartanak nyilván.

128 Többé4cevésbé lezárult Ipolyvece nagyobb számú szlovák telepeseinek beolvadása is a magyar többségbe, már inkább csak a hozzávetőlegesen egyharmadnyi lakos evangélikus vallása utal a betelepülésre.

1 29 Ipolyszög és Csesztve azonban továbbra is „elegyes , illetve „tót" faluként szerepel, s Balassagyarmat esetében szintén kell számolnunk szlovák nyelvét és evangélikus vallását őrző paraszti lakossággal.

1 30 Mielőtt tájékozódnánk azon gazdasági és társadalmi folyamatok irányában, amelyek között, és amelyekkel kölcsönhatásban e népességintegráció végbement, tisztáznunk kell, hogy a közjogi helyzet, illetve a társadalom szerkezete szempontjából milyen típusú falvakkal számolhatunk. Nagyoroszi középkori jogi kiváltságait a XVIII. század elejére elvesztette, amikor az addig királyi birtok eladományozásával a lakosok földesúri fennhatóság alá kerültek.

131 A megye első monográfusa, a kortárs Radványi Ferenc szerint a szolgáltatásokat megtagadó, magukat armalista nemeseknek valló néhány család rövidesen elköltözött a községből.

132 A többi, falun élő kisnemes száma is elhanyagolható. A Mohács előtti mezővárosok közül Hugyag, Dejtár, Patak a török uralom első időszakában elvesztették városias jellegüket, sőt ilyetén rangjukat is.

133 A XVIII. században Nagyoroszi és Érsekvadkert szerepel a forrásokban mezővárosként. Azonban e települések földművelő, paraszti jellege vitathatatlan, országos