Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

IRODALMI ELŐZMÉNYEK ÉS KUTATÁSI KÖRÜLMÉNYEK

vásáraik jobbára csak helybéli szükségleteket elégítenek ki. Lényegében inkább nagyobb népességszámukkal különböztek szomszédaiktól.

134 A XVn. század végén újjátelepített Balassagyarmat város volta nem kétséges. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy lakosságának mezőgazdaságból élő részét a két telepítő földbirtokos úrbéresei képezik, akik eltérő jogállásuk, gazdasági érdekeik miatt kezdettől fogva elkülönültek a kézművesek, de különösen a kereskedők rétegétől.

13 5 Az úrbérrendezés anyagából kitűnik, hogy Drégelyen és Ipolyszögön a XVIII. század végén csak zsellérek éltek.

136 — Speciális foglalkozású falvak nem alakultak ki az Ipoly völgyében. Tehát gyűjtőterületem községeinek döntő hányada jobbágyfalu volt, illetve társadalmi szerkezete a jobbágyfalvakétól lényegében nem tért el. A török utáni időszak gazdálkodását tekintve a megye elmarad az országos fejlődés ütemétől. A földbirtokok szétaprózottsága, a gazdaságok átszervezéséhez szükséges anyagi feltételek hiánya, a piac fejletlensége miatt a majorgazdálkodás csak lassan nőhetett ki a XVII. századi keretekből, s az úrbéres szolgáltatások jelentősége még mindig számottevő. így kezdetben a birtokosok támogatják a paraszti irtványok létesítését. Sokan közülük földjeik egy részét is árendába bocsátják úrbéreseiknek. Mindez a XVIII. század első felében a jobbágygazdaságok átmeneti fellendüléséhez vezet: nő a gabonatermelés — többek között — a Nógrádi medence vonatkozásában is számolhatunk a terményfölösleg értékesítésével.

137 A fellendülés mellett szól az a körülmény is, hogy az Ipoly völgyét környező dombokon a század elejétől egymást követik a paraszti szőlőtelepítések.

13 8 Részben a művelési területek megnövekedése, részben a szőlőművelés munkaigényessége miatt előtérbe került a munkaerő kérdése. A század első felében nem gyülemlett fel munkaerő-felesleg, mivel irtványok létesítésére a zselléreknek is volt lehetőségük, illetve az ország déÜ területei még kedvező lehetőségekkel várták a betelepülőket. A jobbágygazdaságok tehát lényegében csak a család munkaerejére alapozhattak. így megállapíthatjuk, hogy a kor gazdasági igényeinek a többgenerációs, több családmagot magábafoglaló nagycsalád intézménye jól megfelelt. Hangsúlyoznunk kell viszont, hogy — éppen a megélhetés adott lehetőségeiből fakadóan — a zsellérek kiscsaládokban éltek, tehát a nagycsaládrendszer ebben az időszakban sem volt általános, csak a parasztság egy rétegét jellemezte.

1 39 A XVIII. század második felében — főleg a háborús konjuktúra hatására — meggyorsult a majorsági gazdálkodás kialakulása.

140 Ez természetesen véget vet a jobbágygazdaságok vázolt fellendülésének, hiszen az