Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

BEVEZETÉS

BEVEZETÉS A születés tágan értelmezett szokáskörének komplex néprajzi vizsgálatához is - csakúgy, mint bármely téma esetében - a néprajzi kutatás eddigi eredményei teremtették meg az alapot, adják meg a szempontokat. Témánk kutatástörténete egyrészt szervesen beépül a magyar néprajztudomány történetébe, másrészt természetszerűleg speciális jegyeket is hordoz. Az időhatárok nem értelmezendők mereven, azonban az alapvető tendenciákat tekintve három fázist különíthetünk eí a témakört érintő kutatás folyamatában. Az első időszakra, amely hozzávetőlegesen a századfordulóig térjed, a téma önállósulása és a hiedelmi szempontú megközelítés domináns szerepejellemző. Noha elszórtan, főleg levéltári fonásokban, szépirodalmi művekben korábbi történeti adalékok is fellelhetők,

1 a számbavehető adatok, adategyüttesek sűrűsödése természetszerűleg a magyar néprajzi érdeklődés múlt század közepi kibontakozásának eredménye. A különböző témákat bizonyos rendszerességgel felölelő vagy vegyes tartalmú népleírásokban, ismertetésekben — többnyire a lakodalom gazdag, látványos eseménysorának, s a temetés „titokzatos elemekben bővelkedő szokásegyüttesének ábrázolása mellett — szentelnek néhány mondatot a keresztelőnek.

2 Ritkábban említés történik a komaságról, egyházkelőiőX, kapcsolódó hiedelmekről.

3 A szerzők közelítését a romantikus szemlélet natározza meg. Ebből adódik, hogy leírásaikban az ünnepi jelleg dominál, az ősinek tartott, illetve nemzeti, táji jellegzetességeket, avagy a kuriozitásokat keresik. A pozitívnak itélt hagyományok ápolását, másrészt a helytelennek vélt vonások lefaragását szorgalmazzák. Mindemellett felbecsülhetetlen értékűek a korai beszámolók, amelyek legérdemesebbjeiből részletesen megismerjük a keresztelés menetét, a születéshez kapcsolódó, akkor még élő