Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

IRODALMI ELŐZMÉNYEK ÉS KUTATÁSI KÖRÜLMÉNYEK

hiedelrneket mélyreható alapossággal feltáró anyagot természetesen nem építem be dolgozatomba, mindössze olyan kérdések megvilágításánál hívom segítségül, ahol az általam fellelt emlékek már erősen megkoptak, töredékesek. A felsorolt archív anyagok révén gyűjtőterületem az alábbi helységekkel bővült: Csitár, Nógrádszakái, Ipolytarnóc.

105 Jelenleg valamennyi érintett község közigazgatásilag Nógrád megyéhez tartozik. Az első világháborút megelőző helyzet is lényegileg hasonló volt, mindössze Drégelypalánk és Ipolyvece települések estek Hont megyébe. Gyűjtőterületem népraj zilag összetartozó egységnek kevéssé tekinthető, inkább földrajzilag határolhatjuk be. A községek az Ipoly folyó bal partján szélesebb sávban helyezkednek el. Az Ipoly völgye megyei vonatkozásban viszonylag kedvező természeti adottságokkal rendelkezik. A Tarnóctól dél felé tartó völgyszakasz a Karancs nyúlványai miatt szűkebb, Szécsény előtt azonban kiszélesedik, s a Nógrádi medencét képezve húzódik nyugat felé, amíg Drégelypalánk után a Börzsöny le nem zárja. A medence tovább tagolható szécsényi, gyarmati és vadkerti térségre. Talaját tekintve az utóbbi a legtermékenyebb, a gyarmati nagyobbrészt homokos, a szécsényi ismét kedvezőbb minőségű. A sík területet övező hegyek (Karancs, Cserhát, Börzsöny) lejtői alkalmasak szőlőtermelésre, s a gyümölcsök számára is megfelelő még az éghajlat. Bár hóolvadáskor a szabályozatlan folyó súlyos árvizeket okozott, éppen a nedvesség biztosította, hogy a part mentén húzódó rétek a legjobb minőségűek voltak a megyében. Az Ipoly halállománya a múlt században még nem elhanyagolható, érvényes ez a Halászi község határában fekvő — szintén az Ipoly kiöntéseiből táplálkozó — tavacskára is.

106 Nem célom, hogy e terület lakosságának történetét részletesen tárgyaljam, néhány kérdésre azonban ki kell térni, amelyek a bemutatásra kerülő anyag értelmezését segítik, illetve segítséget adnak ahhoz, hogy ezen hagyományokat a terület kultúrájában elhelyezhessük. Mindenekelőtt szót kell ejtenünk az Ipoly bal partján élő lakosság etnikai hovatartozásáról. Természetesen nem érhetjük be annyival, hogy palócokkal van dolgunk. Nem elsősorban azért, mert a kutatott községeknek az un. palóc vidékhez tartozása sem teljesen egyértelmű az eddigi szakirodalom alapján.

107 Sokkal inkább a különböző területmeghatározások hátterében álló, az etnikai és néprajzi csoportokkal kapcsolatos elméleti problémák intenek óvatosságra. Egy résztémának kisebb területre kiterjedő vizsgálata kapcsán nem lehet feladatom, hogy e vonatkozásban állást foglaljak. Azt viszont szükségesnek tartom, hogy a rendelkezésre álló források segítsé-