Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

IRODALMI ELŐZMÉNYEK ÉS KUTATÁSI KÖRÜLMÉNYEK

gével megkíséreljem fölvázolni azt a folyamatot, amelynek során e kisebb terület lakossága integrálódott. Azon lakosságé, akik a kutatásaim során felderített kultúrjelenségek hordozói. Bár az Ipoly mente a középkortól lakott terület, s legtöbb községünkről találunk említést a levéltári forrásokban, ennek a néprajzi módszerekkel vizsgálható etnikum szempontjából meghatározó jelentősége nincs.

108 A XVI. századtól ugyanis olyan nagymérvű és részleteiben rekonstruálhatatlan népmozgással kell számolnunk, ami a kontinuitás lehetőségét kizárja. Buda elfoglalásával nyitva áll az út Nógrád felé, s a megyét érintő első török hadjárat eredményeként 1548-ban a hódoltsági terület északi határa már az Ipoly. A felvidéki bányavárosokat védő végvárak vonala Ipolyságtól Szécsényig éppen a folyó völgyében húzódik. A várak körül fekvő települések számára a változó hadiszerencsével folyó csatározások a falvak felperzselését, a lakosság folyamatos öldöklését vagy rabságba hurcolását jelentik.

109 Csak ideiglenes védelmet nyújtanak a környék nehezen megközelíthető, erdős vagy mocsaras búvóhelyei, egyre nő azoknak a száma, akik elsősorban az északi megyékben keresnek tartósabb menedéket.

110 Csökken a népesség, 1570-ben Csitár már a lakatlan falvak listáján szerepel.

111 A harcvonal észak felé tolódása, majd a drinápolyi békekötés után viszont a kettős adózás révén hozzávetőlegesen duplájára emelkedett jobbágyi terhek késztették további elvándorlásra a lakosságot.

112 Az Ipoly menti falvak számára az 1590-es évek felszabadító háborúja mindössze néhány évre jelentette a hódoltság megszűnését, mivel a végvárak kikerülésével a török fokozatosan szivárgott vissza észak felé, s 1600-ban már Szécsény falai alatt szedi az adót. Viszont a felszabadító seregek pusztítása következtében Tarnóc, Litke, Kisgerge, Liptagerge, Mihálygerge is immár az elnéptelenedett falvak számát gyarapította.

11 3 Alsó- és Középvadkert pusztulását részletesen megőrizte az Urb aria et Conscriptiones.

114 Kétségtelen azonban, hogy a kettős birtoklás ellenére is, a XVII. századi hódoltság alapvetően különbözik az előzőtől. A magyar és török földesuraknak egyaránt érdekükben állt, hogy — akár kiváltságok biztosítása árán is — újra művelés alá kerüljenek a szántóterületek. Ez viszont a lakosság megyén belüli vándorlását vonta maga után, amit megkönnyített, hogy a hódoltsági terület jobbágyainak mozgása lényegében ellenőrizhetetlen volt. Mindez érvényes az Ipoly mentére is.

115 Az 1663-ban megindított török hadjárat, majd a felszabadító Sobieski nyomában özönlő császári csapatok garázdálkodása zárta a török uralom