Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

IRODALMI ELŐZMÉNYEK ÉS KUTATÁSI KÖRÜLMÉNYEK

tartozó hiedelmek mellett Gémes Balázs közöl innen származó adatokat is a magzatelhajtással kapcsolatban. E tevékenységet Csitárban a terhesség félidejétől tartják bűnnek, pataki néphit szerint a magzatát elveszejtő aszszonynak halálos ágyán habzik a szája, mert meg kell ennie elvetélt gyermekét.

1 00 Bakó Ferenc Őrhalom, Hunyag, és Ipolyvarbó községek temetkezési szokásait feldolgozó tanulmányában kitér néhány, minket érdeklő részletre. Kereszteletlen gyermek tetemét egy deszkából készült ferslógocskában földeli el az apja, minden jel nélkül. Ha vastag asszony hal meg, vele temetik el a csecsemőkelengyét is. A keresztszülő keresztgyermeke halála esetén tartozik szemfedelet, vagy a ravatalhoz lepedőt adni, s koszorút is vesz a temetésre.

101 Zólyomi Józsefnek az 1970-es évek második felében, a Mailáth uradalom cselédeinek körében végzett kutatásai területileg fedésbe hozhatók gyűjtéseimmel, tekintve, hogy közigazgatásilag az érintett majorok részben őrhalomhoz és Csitárhoz tartoztak. Továbbá magam is gyűjtöttem különböző uradalmakat megjárt cselédektől. Ebből fakadóan sok a tartalmi egyezés, ami felment e dolgozatok érintkező részleteinek

102 ehelyütt történő ismertetése alól. Különösen érvényes ez a szokásokat bemutató, legutóbbi tanulmányra, ahol a szerző — idevonatkozó publikációimat is felhasználva — maga is a majorbéli, illetve falusi lakosság gyakorlatának összehasonlítását tartotta szem előtt. Az általam felvetődő, további összevetésre alkalmasnak látszó részletekre, néhány eltérő meglátásomra anyagom bemutatása során a jegyzetekben térek ki. Dolgozatom anyagának döntő többségét 1970 és 1976 között gyűjtöttem. Kutatómunkám kiinduló pontja, s végig centruma örhalom község volt, de alapos, minden résztémára kiterjedő adatgyűjtést végeztem Lükén, Ludányhalásziban, Csesztvén, Ipolyszögön, Érsekvadkerten, Patakon, Nagyorosziban,

103 Ipolyvecén és Drégely palánkon. Kiegészítő, ellenőrző gyűjtésekre — jobbára 1976—1979 között — Egyházasgerge, Mihálygerge, Hunyag, Balassagyarmat, Dejtár esetében került sor. A dolgozat összeállítása során figyelembe vettem a Palóc Múzeum néprajzi adattárának a gyűjtés helye alapján idekapcsolódó anyagait, amelyek azonban jobbára csak elszórt, az adott szokás, hiedelem meglétére utaló adatokat tartalmaznak. E társadalmi gyűjtők által lejegyzett anyagoknak gyűjtési ideje 1950-nél nem korábbi, tehát az általam vizsgált időszakra vonatkoztathatók. — Jóval számottevőbb segítséget jelentettek Diószegi Vilmos 1961-es gyűjtései, amelyek egy példányát szintén őrzi múzeumunk adattára.

104 Ezen, táltoshit emlékeit.és a népi gyógyászat körébe tartozó