Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

IRODALMI ELŐZMÉNYEK ÉS KUTATÁSI KÖRÜLMÉNYEK

csak egy pár keresztszülőre van szükség. Itt ismét elmarasztalják a nagy lakomával, mulatozással megtartott keresztelőket.

79 Itt külön nem foglalkozom Manga János Palócföldről készített kismonográriájának témánkhoz kapcsolódó részleteivel.

80 Tekintve, hogy ezek magukba foglalják a rendelkezésre álló többi szakirodalmat, jóval nagyobb népességcsoport általános sajátosságait tartalmazzák, illetve a szerző saját gyűjtésű. Nógrád megyei alapadatai jórészt már érintett munkáihoz végzett, korábbi gyűjtéseiből származnak. Azt, hogy Schram Ferenc Kisnógrád megyére vonatkozó tanulmánya témánkkal összefüggő részletére

81 alaposabban kitérünk, ismét az adatok történetisége indokolja.

82 A canonica visitatiók alkalmával csaknem minden falunál említés történik a bábáról. Ezek az asszonyok esküt tettek, s a feladatkörükbe tartozott az is, hogy szükség esetén megkeresztelték az újszülöttet az idevonatkozó vallási tiltások ellenére még az evangélikusoknál is. Érdekes adalék, hogy Cserhátsurányban a halvaszületett gyermekeket is megkeresztelték.

83 Mivel még az 1779-es visitatio jegyzőkönyvében is hangsúlyozza a romhányi plébános, hogy háznál nem keresztel, a szerző elképzelhetőnek tartja, hogy az 1675-ös zsinat idevonatkozó tilalmát talán nem tartották szigorúan be. A születési anyakönyvek adatai alapján

84 vizsgálja a névadási szokásokat. Katolikusoknál meghatározó tendenciának a születés napja (illetve előtte-utána 3 nap) védőszentjéről történő elnevezést tartja, emögött a szülők vagy keresztszülők nevének gyakorisága áll, immár falvanként mutatva eltéréseket. Evangélikusoknál a szülők utáni névadást ítéli jellemzőnek,

85 a születésnap védőszentje ritkán szerepel. A református falvakban és a katolikus Nógrádverőcén azonos gyakoriságúnak találta a szülőről, illetve a születésnap védőszentjéről történő elnevezést, a keresztszülő nevét ritkán kapja az újszülött.

86 Ugyancsak az anyakönyvek bejegyzései szerint a katolikusoknál egy keresztszülő pár van, még ikrek esetében is, evangélikusoknál három (ritkábban kettő), reformátusoknál két pár szerepel. Az evangélikusoknál nem minden esetben van szó házaspárról. Arra, hogy a keresztapa valamelyik szülő testvére lenne, ritkán van adat. A keresztelési stóla katolikusoknál egy vagy két kenyér és egy tyúk volt, banki adat szerint a tyúk helyett kakas szerepelt. A szövegből nem dönthető el, hogy egyedi vagy általános az az eset Tolmácson, amikor a kereszteletlenül alhalt gyermeket ugyanúgy temették el, mint a megkeresztelteket. Egyébként a katolikusoknál az ilyen csecsemőt nem hantolták el szentelt földbe. A források arra engednek következtetni, hogy a keresztelőt lakomával ünnepelték