Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

IRODALMI ELŐZMÉNYEK ÉS KUTATÁSI KÖRÜLMÉNYEK

jában, elsősorban kisgyermek betegségek vélt gyógyítására használták. Manga általános következtetése szerint a gyűjtés idején középkorú generáció nőtagjainál jobbára már csak emlék formájában lelhetők fel a gyógyító célzatú hiedelmek, szokások, s legfeljebb néhányan alkalmazzák ezeket titokban, szorult helyzetben. A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy az első világháborút követően mind általánosabb, falutól távoli (elsősorban a fővárosba irányuló) munkavállalás, majd 45 után a közegészségügyi viszonyok javulása, mind fontos tényezők a hiedelmek intenzitásának csökkenésében.

72 Az Ipoly mente jelesnapi szokásait feldolgozó munkájában is találunk néhány adatot, amely érintkezik témánkkal. A hiedelem szerint a Vízkereszt napján szentelt víz a gyermek bölcsőjére hintve távoltartja a rontást.

73 Amelyik asszonynak kisgyereke halt meg, attól kezdve tartózkodnia kell a gyümölcsevéstől minden évben szent Iván napig, különben gyermeke nem kap gyümölcsöt, s nem szedhet virágot a mennyországban.

74 A halottlátók intették az anyát, ne sirassa elhunyt csecsemőjét, mert a könny a másvilágon mind a gyermek ruhácskájára hullik, ami akadályozza őt abban,hogy búcsúba mehessen vagy virágot szedjen.

75 A kisfiúnak húsvétkor elsőként keresztanyjához kellett menni öntözködni, ilyenkor 8—10 hímes tojást kapott.

76 A kicázás tárgyalásából kiderül, hogy e szokás megszűnésében az egyke-rendszer terjedése is szerepet játszott, ugyanis a módos gazda már nem engedte egyetlen fiát részt venni az adománygyűjtéssel járó szokásban.

77 Ami e műben számunkra különösen fontos, egyrészt az a körülmény, hogy ugyanazon vidékről, lényegében azonos időszakból tárul elénk a népszokások rendszerének egyik oldala, s ez részben megkönnyíti az életkori szokások vonatkozásában is a tájékozódást. Másrészt a szerző mikro vizsgálaton alapuló módszere, amelynek egyaránt része az időbeÜ változások felderítése csakúgy, mint a társadalmi differenciáltságban gyökerező variánsoké — egyebek között — útmutatóul szolgált munkám számára. Manga vanyarci monografikus feldolgozását itt csak a benne feltárt történeti emlékek szempontjából érintem. E kutatás eredményeképpen ismerünk a megyéből egy 1712-es ábrázolást a templomi keresztelésről. A Turdélius Sámuel lelkész által a sziráki evangélikus anyakönyvben megörökített jelenet a lelkészt ábrázolja a keresztelő medence mellett, előtte áll a keresztanya, karján szorosan bepólyázott csecsemővel, mögöttük pedig a két koma látható.

78 A vanyarci canonica visitatio 1798. évi jegyzőkönyve tiltóan lép fel a lakosságot megbotránkoztató, nagyszabású keresztelők ellen. Az 1838-as hasonló jegyzőkönyv pedig a lelkészt utasítja: világosítsa fel a híveket, hogy