Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

IRODALMI ELŐZMÉNYEK ÉS KUTATÁSI KÖRÜLMÉNYEK

legényt elkísérte pajtása, az un. kötő is. A sötét szobában ott fekszenek a szülők. Az anya kötelessége ügyelni a fiatalokía, köhécselésévei figyelmezteti őket, hogy ébren van. A leány legfeljebb anyja mellé fekhet le, külön ágyba csak a keretes után, mivel a legény úgy könnyen utána menne. Simogatásnál, csókváltásnál több nem történik, ha a legény túl bizalmasan viselkednék, ki is utasítják. Fontos megállapítás, hogy a „legénynél a tisztességet éppúgy megkívánják, mint a lánynál . Ha véletlenül a leány mégis teherbe esne, igyekeznek minél előbb megtartani az esküvőt.

6 7 Bakó Ferenc közel ugyanezen időben végzett őrhalmi gyűjtéseiből publikálta az ágyvitel szokását, amelyből a keresztszülőknek keresztgyermekük lakodalmán esedékes kötelezettségeihez kapunk adalékokat. A menyasszonynak adott ajándék, egyéb ruhaneműk mellett, egy szép ünneplő ruha. A menyasszonyágyért menő csoport kocsisának gyakran a legény keresztapját kérték fel.

68 A vőlegényes háznál az ágyat legtöbbször a menyasszony keresztanyja veti fel. Felvetés közben egy kisfiút dobnak az ágyba, hogy a menyecskének majd fia szülessen először.

69 Manga János Ipoly menti községekben végzett gyűjtései szintén adnak számunkra információkat. 1939-es felvidéki összefoglalójában említi, miszerint az újszülött kezébe ostort adnak azon céllal, hogy majd jó kocsis legyen. Ha pedig iparosnak szánják, megfelelő szerszámmal helyettesítik az ostort. Első fürdetés után a csecsemő kezére kötött húr — úgy tartják — megvédi őt a szemmelveréstől.

70 A néprajzi jelenségek társadalmi beágyazottságának elemzése során ipolyvecei példákat is sorol. A jobbágyfelszabadítást túlélő patriarchális viszonyok szemléltetésére említi - többek között -, hogy a szolga, arató gyakran a gazdát kérte fel keresztszülőnek. Ugyanitt a szerző kitér arra is, hogy a komasági viszonyban a kapitalizálódás eredményeként változás állott be. Korábban a komaságot a legelső rokonságnak tartották. Akkor még a keresztszülő kiválasztását nem befolyásolta a rétegződés, az ifjúkori pajtásokat hívták, függetlenül attól, hogy jobbágy volt vagy zsellér.

11 Dejtári példájában a továbbiakban azt elemzi, hogy a falu különböző társadalmi rétegeinek milyen szerepe van a hiedelmek, szokások továbbörökítésében, s a közép- és szegényparasztságot tartja a leghagyományőrzőbbnek. A proletarizálódó, legszegényebb rétegnél csak azon elemek fennmaradását tapasztalta, amelyek — mások hiszékenysége alapján — némi hasznot hozhatnak. Ennek apropóján esik szó egy helybéÜ füvesasszony tevékenységéről, amiből megtudjuk, hogy az illető az úrnapi kunyhókban megszentelt füveket (elsősorban tisztesfü, kakukkfű) hordta szét a környéken, s ezt fürdő formá-