Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

ÁLTALÁNOS TANULSÁGOK

itt természetesen közvetlenül az asszony családon belüli értéke is.) Mindezt erősíti a kapcsolódó hiedelmi magyarázat, amely szerint ha sokat dolgozik a nő, könnyen fog szülni. A hiedelem magába foglalhat ugyan megfigyelésen alapuló tapasztalatokat, de intenzitása feltétlenül összefügg az ismertetett praktikus okokkal. Vizsgált időszakunkra a gazdasági és társadalmi viszonyok számottevő változásai esnek. A vidék elmaradottsága következtében a századfordulón még kitapinthatók — különösen felfogásmódban — a feudaüzmus bizonyos maradványai, s a kapitalizálódás visszafogottan érvényesülő térhódítása századunk folyamán jól nyomon követhető. Végül pedig a szociaüsta átalakulás sajátosságai is előttünk állnak, ha vizsgálódásainkat kiterjesztjük a legutóbbi időkig. E változási folyamat természetesen hatással van a születés hagyománykörének alakulására is — amit témánk szülte bármely részletéből hozott példákkal iUusztrálhatunk. Továbbá a kapitalizálódás együtt jár a parasztság rétegződésbeli különbségeinek növekedésével. A kedvezőbb anyagi helyzet a gazdagparasztság számára önmagában lehetőséget biztosított, egyebek között a születés körüü szokásokban is, főleg kvantitatív változtatásokra (pl. nő a komaasszony ételhordás alkalmainak száma, terjednek a költségesebb ételfélék, a keresztszülő mind értékesebb és egyre gyakoribb ajándékai a keresztgyermeknek). Ezáltal egyben a szokást gyakorlók presztízsének kinyüvánításához is jó alkalom kínálkozott, ami visszahatott az adott szokásokra, mindinkább fokozván a látványos, formai elemeket (általában a szükségleteket meghaladó méretek. A mgygazddk minden gyermeküknek nagy keresztelői lakomát rendeznek stb.). Másrészt a vagyonbeü tagolódás vidékünkön szorosan összefügg a nagy- (vagy generációs) és kiscsalád forma szerinti megoszlással, ami immár témánkkal szorosabb tartalmi összefüggésben áll (gyermekágyas időszak lefolyása a gyakorlatban, névadási szokások rendszere, csecsemőgondozás, általában a hagyományozódás módja, a hagyományőrzés mértéke). E kettős gazdasági, társadalmimegosztottság olyan meghatározó, hogy vizsgált időszakunk szokásgyakorlatát ületően háttérbe szorítja, sokszor elfedi a nemzetiségi különbségeket (pl. keresztelő lefolyása Balassagyarmat szlovák parasztlakosságának egyes rétegeinél, s ennek összevetése a környékbeÜ magyarok szokásgyakorlatával), s a vallás eltérő volta is inkább csak színezi, mintsem tartaimÜag befolyásolja a képet. Csak kisebb területre kiterjedő mikrovizsgálat ad lehetőséget arra, hogy az elmúlt 80—100 év gazdasági, társadalmi folyamatainak előteré-