Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

ÁLTALÁNOS TANULSÁGOK

Tekintsük át, hogyan alakult a hagyománykör különböző összetevőinek aránya, viszonya immár az Ipoly menti parasztságnál az elmúlt 80—100 évben! A mágikus oldal, szoros korrelációban a közösség néphitével, a századfordulótól fokozatosan veszít jelentőségéből, s a folyamat a 30-as évektől meggyorsul. Még azon szokások, szokáscsoportok mutatják a legnagyobb szívósságot, amelyek krízishelyzetek feloldását célozzák (pl. szemmelverés gyógyítása, csecsemő nyugodt álmát biztosító előüások). Továbbá, ha nem is hittek már feltétlen érvényükben, elvégezték azokat a jobbára preventív cselekvéseket, betartották azon előüásokat, amelyek célja racionális úton a műveltség, tudomány adott szintjén nem, vagy csak alig befolyásolható (pl. gyermek nemét, tulajdonságait, sorsa alakulását célzó akciók, tilalmak). A kopási folyamat másik megnyilvánulása (a bemutatott anyagban ez általános), hogy az aktiválódás marad el, noha az emlékezet őrzi még egy darabig a mágikus szokásokat, azok alapjául szolgáló hiedelmeket — esetenként már csak memorat, hiedelemmonda, szólás formájában (pl. megkívánt gyümölcs a magzat szájában, váltott gyerek visszaváltása, foggal születés, mint rendkívüli képesség jele). A szűkebb értelemben vett népi szülészet terén a bábaügy fejlődése a századfordulótól jelentős változásokat eredményezett - legalábbis a több generáción átörökített visszaemlékezések, valamint a múlt századi forrásokkal történő összevetés erre enged következtetni (pl. földön szülés gyakorlatának megszűnése, általában higiénia, egészségügyi szakszerűség fokozatos térhódítása). Az egészségügyileg ártalmatlannak ítélt akciókat azonban ez nem érintette, sőt adott esetben a falu közösségébe tartozó, élelmes bábaasszony az ilyen hagyományok fenntartásához, alakításához is hozzájárulhatott (pl. tréfás adománygyűjtő szokás és variánsai keresztelőkön. Továbbá, tőle függetlenül is, a gyermekágyast körülvevő idősebb asszonyok révén a hagyományozódás feltételei az átlagosnál kedvezőbbek voltak. Lényegében csak az 50-es évek végétől, a kórházban szülés kötelezővé tételével szűnt meg teljesen az ide tartozó szokások továbbélésének objektív lehetősége. A mágikus szokások közül is többnek konzerválódásához járult hozzá az a körülmény, ha eredeti kellékeit felcserélve, avagy magyarázatát illetően a keresztény vallás körébe vonták (elsősorban az un. szentelmények alkalmazása gonoszűző céllal, lényegében az egyházi keresztelés, mint megtisztító eljárás is ennek fogható fel). S a legutóbbi időkig őrizte jelentőségét az újszülött egyházba fogadásának aktusa, míg az ennek valamikori előzményeként felfogható apai elismerés, családba fogadás emlé-