Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

ÁLTALÁNOS TANULSÁGOK

két már vizsgált időszakunk elején is legfeljebb eredeti magyarázatukat vesztett, megszokásból végzett akciók sejtetik. Közvetlen egyházi hatás természetszerűleg azokon a pontokon érezhető, ahol a szokásanyag vallásos szertartásokkal érintkezik (keresztelés, anyaavatás, kereszteletlen gyermek temetése), továbbá az egyes felekezetek dogmái meghatározzák az adott közösség gondolkozásmódját (szexuális élet házasság előtt, születéskorlátozás). Az ilyen irányú befolyás az elmúlt száz évben általában a hagyományőrzést szolgálta, bár új szokás kialakulása (naptár szerinti névadás), régi formák megváltozása (keresztelés időpontja, a szertartás résztvevői stb.), esetenként egyes szokások megszűnése (avatás) is kapcsolódott a papok tevékenységéhez, a liturgiái újításokhoz. A keresztelő hangsúlyos voltát a vallásosságon túl az is alátámasztotta, hogy a gyermek nyilvános megkeresztelése, az azt követő nagyszabású lakoma révén szerzett ünnepélyes formában tudomást a falu az újszülött létezéséről, s lényegében ettől kezdve tekintik a közösség tagjának. Az esemény jó alkalmat nyújtott a módosabbaknak a presztízs-fitogtatásra. Többek között az a körülmény, illetve e körülmény hátterében is meghúzódó, a polgárosodás egészséges irányú folyamatának térhódítását gátló, gazdasági, társadalmi viszonyok okai annak, hogy vidékünkön a keresztelő többnyire nem vált bennsőséges családi ünneppé, hanem napjainkig formai kereteit egyre tágító, nagy anyagi ráfordítást igénylő, látványos esemény maradt — noha a külsőségek hátterében munkáló erők a szocialista viszonyok között már sok tekintetben mások, összességében megállapíthatjuk, hogy a keresztelő szokásegyüttese századunk folyamán dinamikus fejlődést mutat gyűjtőterületem lakói körében. Viszont a komaság intézménye, amelynek jelentősége századunk első felében még számottevő, a két világháború között fokozatosan megszűnik. Hiába teljesítenek formailag azonos kötelezettségeket a vérrokonok közül választott keresztszülők, az intézmény lényege, a műrokonsági kapcsolat nincs többé. A felsorolt fő összetevők mellett, a hagyománykör köznapi élet területére vonatkozó részleteinél (pl. terhes asszony öltözködése, gyermekbútorok) még kézzelfoghatóbban érvényesül az életforma meghatározó szerepe, változásainak lecsapódása. Közeütsük meg anyagunkat abból a szempontból, hogy az emlékezet által behatárolható időszakban mit jelentett a gyermekszülés az asszony, a család életében! A gyakran biológiai, érzelmi szempontból házasságra éretlen fiatalasszony számára az adott közösségi normák, felfogásmód