Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

CSECSEMŐKOR - Szemmelverés

Min a többinél nem is mentem vele orvosho', hisz akkor se' használt, csak ez a víz. - Front után halt meg, de mán akkor öreg vót, akkor mán nem vállalt " (cselédasszony, sz. 1905 körül, Érsekvadkert). „Kőváron vót egy asszony, aki értett hozzá. Csak akkor mán Szlovákia vót. nem tudtuk átvinni a gyereket. Az egyik asszony ment át, avval üzentünk neki. hogy mi van a gyerekvei. Az oszt főzött neki fürdőt. De az nem boszorkányos vót, éppen hogy imádkozott mindig! Elkű'tte oszt üvegbe a vizet, hogy tegyek a gyerek fürdővizibe belőle. Meg üzente, hogy mielőtt csinálom a fürdővizit, menjek körül a házon, oszt háromszor a talpam alól vegyek fel, ami alatta van, áztat is főzzem meg a vízben. És imádkozni keüett egész idő alatt. Jobban is lett a gyerek tülle. - Nem kért az asszony semmit, de úgy küldtem neki vissza az üveget, hogy megtöltöttem borral. Pénzt nem vett el" (Csima Jánosné, sz. 1911., Ipolyszög). ,3élhurutja vót a gyereknek. Én azt elvittem három orvosho' is. Küenchónapos (sz. 1938) vót. Mer' a bélhurut ollyan lassan gyógyul. Én meg gondultam, ha elviszem orvosho', mindjár' jobban lesz. Oszt az anyósom nem hagyott békén. Mer' hogy: Tik ollyan okosok vattok, mondtam, hogy mewan az a gyerek igézve. Mewan verve szem vei! Igézet vót a neve. Hogy vigyük el Szécsénykovácsiba a tudósasszonyho'. Oszt kérdezem, hogy mondja mán meg! Ezt egy kövér asszony igézte meg, de nagyon! - asszongya. No oszt ki köüött bontanyi a gyereket. Oszt egy ollyan rozsdás vasval a fejűiéi meg a lábánál keresztet csinyált a gyereknek. Akkor oszt nem is lavórba, csak egy oüyan kerek fatálba öntött vizet, vagy egy liternyi lehetett, oszt abba ollyan füveket szórt bele. Akkor belemártotta a bal kézit, oszt így e, megmosdatta az arcát a kicsinek viszszakézbül. Vagy kétszer. Fölemelte a szoknyáját és a piszkos pendeüelmettörölte az arcát. Balkézbül azt is. A pendel fordított feüvel. Na - kérdeztem - mit fizetek? Tíz pengőt. Tudja mennyi vót 10 pengő akkor? Oszt csak beteg vót tovább is, nem használt az semmit" (Mártonné Bernáth Jolán, sz. 1916., örhalom). Gyűjtési tapasztalataim alapján megpróbálok az ide vonatkozó hiedelmek intenzitásáról, a szokások aktiválódásának mértékéről néhány következtetést levonni. A századfordulótól az első világháborúig terjedő évek jelentik hozzávetőlegesen azon időszak végét, amikor még általánosnak tekinthető az igézetbe vetett hit, minden korosztály meggyőződéssel gyakorolja a preventív és produktív eljárásokat. Elsőnek a megelőzést célzó szokások jelentősége csökken, fokozottabban az 1930-as évek végétől. A szemmelverésben azonban továbbra is hisznek, ha a közegészségügyi viszonyok javulásával veszít is e hit jelentőségéből. A két világháború között mmdinkább van rá példa, hogy ha a mágikus gyógymódok eredmény -