Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

CSECSEMŐKOR - Szemmelverés

telennek bizonyultak, orvoshoz viszik a beteg gyermeket — természetesen csak a tehetősebb családok asszonyai. A 30-as években kezd megváltozni a sorrend: már az orvosi kezeléssel párhuzamosan végzik el a mágikus praktikákat. A fiatalasszonyok hite bizonyos fokig megingott ezekben, de — mivel éppen e módosabb rétegnél élnek a fiatalok a szülőkkel egy fedél alatt - az anyós akarata érvényesül, aki viszont inkább a hagyományok mellett tart ki.

1 89 Nem tanulság nélküli egy konkrét eset ilyen szempontú bemutatása 1939-ből. Örhalomban a nagygazda Márton Andrásné egyetlen kisfia kilenchónapos korában beteg lett. Egymás után három orvoshoz (körorvos, majd balassagyarmati orvosok) vitte el a gyermeket. Még eközben megcsinálta a szenesvizzt: .Anyósom mindig mondta: Csinájj mán neki szenesvizet! Még arra is lusta vagy?!" Mivel a gyermek állapotában javulást nem tapasztaltak, részben az anyós, részben mások tanácsára főzött rozslisztből tésztát, majd apósa bátyja kiment a temetőbe éjfélkor fűért, utána pedig kölcsönkérték a „rókafőt". Mivel egyik gyógymód sem használt, anyósa ösztönzésére felkereste a szécsénykovácsi gyógyítóasszonyt. E próbálkozása szintén nem járt sikerrel. Ekkor végül anyósa is beleegyezett, hogy az eredeti orvosi javaslatok értelmében bevigye a gyermeket a balassagyarmati kórházba, ahol másfél hónap kezelés után felgyógyult. A következő lépcsőfok, hogy a mágikus cselekvéseket a nagyanya végzi el, a menyecske már nem hajlandó, de hallgatólagosan beleegyezik. Végül napjainkban kb. az 1950-től születettek generációja már elutasítja a hiedelmeket. Az öregasszonyok azonban titokban

190 máig is el-elvégzik a szenesvíz készítését, más gyógymódot már nemigen. Krízishelyzetekben előfordul, hogy a fiatalok is beleegyeznek ebbe,

191 mint utolsó lehetőség kihasználásába, amennyiben az orvosok már végleg tehetetlennek bizonyulnak.

1 92 A SLegényebb rétegeknél elsősorban az jelentett e vonatkozásban konzerváló erőt, hogy számukra az orvosi, kórházi szolgáltatások sokkal nehezebben, vagy egyáltalán nem voltak elérhetőek. Más oldalról viszont körükben — tapasztalatom szerint — a legidősebb generációból sem elhanyagolható azok száma, aki racionálisabban gondolkoztak.

1 93 Ebben minden bizonnyal közrejátszott az, hogy kiscsalád formában kevésbé volt meg a közvetlen hagyományozódás lehetősége. Továbbá a kényszerűségből nagyobb mozgásterük nyitottabb gondolkozás lehetőségét jelentette. Végezetül: a nagyobb szaporaság mellett, ami ezen rétegeket jellemezte, feltétlenül kisebb értéke volt családon belül a gyermeknek, mint az egykétgyermekes nagy gazdáknál. így alkalmasint hamarabb beletörődtek abba,