Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)
CSECSEMŐKOR - Szemmelverés
imádkozni kell. Ezzel a vízzel aztán gyógyító célzattal meg is mosdatták a gyermeket. Minden adatközlő említi, hogy bal kézzel, mégpedig visszakézből, azaz a kézfejjel kell végezni ezt. Egyesek szerint elég csak a gyermek fejét mosni, mások hangsúlyozzák, hogy fentről, azaz a fejétől kell végezni a mosdatást, végig az egész testén. Egyes adatok bonyolult mosdatási módokat őriztek meg. 173 Vannak visszaemlékezések, amelyek szerint a fürdetést ráolvasással, imádsággal kísérték. Abban megoszlanak a vélemények, hogy elég a fürdetés, vagy azt megelőzően itatni is kell a gyermeket a vízből, avagy csak fürdetés közben az akciót végző ujjáról a csecsemő szájába csöppent belőle. Minden esetben bal kézzel kell közelíteni a gyermek szájához a vizet. A beteget mindenütt pendely visszájával törölték meg. A maradék vizet pedig az ajtó sarokvasára, az ajtó mögötti szobasarokba öntötték. Néhány adatközlő szerint ezt megelőzően, a hatás fokozása céljából a gyermek nemével egyező macska szemébe fröccsentettek belőle (örhalom, Hugyag). Idézem az általam gyűjtött, legteljesebb változatot. 174 „Mikor még kisgyerek voltam, mindig szerettem hallgatni, ha mamika mesélt. Okos asszony volt, sokmindent tudott. Tőle tanultam ezt is. Mondta, jó, ha tudom, soh'sem tudni, mikor vehetem hasznát. Mikor a gyerek sírt, azt mondták, igézet. Szenesvíz kell ilyenkor neki. Fogtak egy tányért. Mélytányért. Kihúztak két szálat a seprűből, keresztbe tették a tányéron. Fogtak egy bögre vizet. Az mindegy volt, rendes kúti víz. És a seprű szálán végig öntötték bele a tányérba. Mikor ez megvolt, egy darab fával a masinából faparazsat húztak ki a cirok közé: Lyányra, legínyre, asszonyra, emberre, a házbéli családra. És amelyik leült, az igézte meg a kicsit. Utána vették a vizet.az illető a kezefejét belemártotta, és keresztet vetett vele a gyermekre. Úgy, hogy Szem megártott - erre a homlokára vetett keresztet a kezefejével, mindig a ballal. Szív meg megszeretett — itt a jobb vállára, bal térdére, bal vállára vetett ugyanúgy keresztet. Boldogasszony gyógyítson meg! - itt pedig a jobb térdére. Utána letérdepelve elmondott egy Miatyánk-ot, egy Üdvözlégy-et annak a szentnek a tiszteletére, akinek aznap volt az ünnepe" (Nemes családból származó iparosfeleség, sz, 1919., Nagyoroszi). A következő teendő az volt, hogy aküe gyanakodtak, elmentek hozzá hajat kérni. Ha az nem sikerült, jó volt akármilyen kis foszlány abból a ruhából, kendőből stb., amibe az illető ott járt, amikor megigézhette a gyermeket. A tűzhelyből egy lapátra vettek ki szenet, arra rádobták a hajszálakat, ruhafoszlányt, s fölé tartották a kis beteget. Ajánlatosnak