Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)
CSECSEMŐKOR - Szemmelverés
vélték egy ruhával is leborítani, így biztosabb hatású a füstölés. Ez kizárólag gyógyító eljárás volt. Gazdag hagyománya van a fürdetéseknek. Ezen eljárások viszont a néphit szerint nagy kockázattal jártak. Ilyenkor ugyanis a betegség megfordul. Ez annyit jelent, hogy ha enyhébb az ártalom, meggyorsítja a fürdő a gyógyulást, ha viszont halálra van igézve, pusztulását hozzák közelebb vele. Egyébként az utóbbi jelének vélték, ha a gyermekmeszszunynyad fürdetés közben, vagy ha a teknőbe kiöntött fürdővíz párája nem fölfelé száll egyenesen, hanem vízszintesen terjeng. A halálra igézés olyan esetben következik be, midőn a rontó a gyermekről közvetlenül a földre tekint. Az utóbbi hiedelemnek azonban már csak nagyon halvány emlékét sikerült fellelni. A fürdetésekre vonatkozó anyag meglehetősen gazdag. Ezek leginkább a fürdőbe használt anyagok szerint csoportosíthatók. A gyógyító hatás fokozására üányuló előüások ugyanis nemigen köthetők egyik vagy másik változathoz, ötletszerűen hol itt, hol ott alkalmazták azokat, vagy valamennyüe érvényesnek tartják. Legközismertebb, tapasztalatom szerint az az eljárás, amikor a temetőből hoztak kilenc sírról füvet, vagy egy kevés földet, vagy mind a kettőt - ami éppen az ülető kezébe akadt. 175 A szokás végzőjének személye nem volt meghatározott, bárki magára vállalhatta a családból, hogy elmegy a temetőbe. Az viszont már általános szabály volt, hogy senkihez ne szóljon útközben, legjobb, ha imádkozik magában, s visszanézni is tilos. Az adatok döntő többsége szerint olyankor kell menni, amikor nincs fenn a nap. Ezen belül aztán több változat volt. Leggyakoribb, hogy hajnalban, napfelkelte előtt, illetve éjfélkor. Bár olyan is van, aki napszállta után ment. Néhány fiatalabb adatközlő szerint déH harangszókor keU a temetőbe érni. 176 Nem általános előírás, de többen említették, hogy visszakézből (hátranyúlva) szedték fel a füvet, kavicsot stb.-t. 1 77 Ugyancsak szótlanul menvén haza, a hozott szerekéi egy fazékban megfőzték, s még napfelkelte előtt meg is fürösztötték benne a gyermeket. Ludányi adatok szerint a fürdetést a hajnali harangszókor végezték. Ettől mindössze azok az adatok térnek el, amelyek szerint a temetőbe délben mentek. Ilyenkor következő nap a déli harangszókor került sora fürdetésre. Amit egyébként ugyanúgy a teknőben végeztek, mint a tisztálkodó célzatú fürösztést. Legtöbben úgy tudják, hogy három nap egymás után kellett ugyanabban az időpontban megismételni ezt, újramelegítvén az eredeti főzetet. Végül hasonlóképpen öntötték ki a fürdővizet, mint egyébkor. 178