Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)
CSECSEMŐKOR - Szemmelverés
lására volt alkalmas, a gyermek nemigen maradt meg benne, mert a sok forgástól elszédült. — Őrhalomból van adat olyan típusú járókára (járóka, kiskocsi), amely tulajdonképpen egy puhafa állókával volt azonos, csak a négy láb végére kerekeket szereltek. Asztalossal csináltatták a módosabbak, használata nem tekinthető tipikusnak. A gyermek járni tanulásával kapcsolatban mindössze azon közismert hiedelem emlékét találtam meg, hogy nem szabad a csecsemő talpát csókolgatni, mert akkot nehezen kezd majd eljárni. 1 63 Itt említek még néhány további hiedelmet, mágikus szokást, amelyek valamilyen módon a csecsemő fejlődésével álltak kapcsolatban. Közismert képzet volt vidékünkön is, hogy a gyermek körméhez egyéves koráig ollóval nem szabad hozzányúlni. Néhányan még emlékeznek az indoklásra, miszerint ez esetben tolvaj válik a gyermekből. Legtöbben azonban már csak megszokásból tartották ehhez magukat az első világháború után, s az anya lerágta az apróság körmeit. Általánosan elterjedt volt a földön csúszkáló kisgyermek átlépésének tiltása is. Magyarázata, hogy ha vétenek ez ellen, az apróság nem nő tovább. 1 64 Illetve gyorsan ellenkező irányból is át kell lépni a gyermeken, hogy az ártalmat közömbösítsék. E hiedelem érvényében sem igen hittek már vizsgált időszakunkban, megszokásból azonban tartották hozzá magukat, vagy tréfás magyarázattal kísérve visszalépték, ha már úgy adódott. Az olyan gyermeket, amelyik nehezen akart megszólalni, cigányasszonytól lopott kenyérrel etették. Más adat szerint kenyérsütéskor, végezvén a dagasztással, leöblítette az asszony a tésztás kezét, s ezzel a vízzel kell megitatni a gyermeket. Ez utóbbi szokásoknak is már inkább csak emléke élt a két világháború között. Szemmelverés A csecsemő gondozásának időben visszafelé haladva fokozott jelentőségű összetevője volt a rontáselhárítás. Ennek egyes részleteit már tárgyaltuk, a legsúlyosabbnak tartott veszedelem a szemmelverés (szemverés, igézet) azonban feltétlenül kiemelést érdemel. Lényegében a gyermek egészsége bárminemű megromlását eredeztették szemtől jövő ártalomból, még akkor is, ha bizonyos tünetegyütteseknél specialis (mágikus vagy tapasztalaton alapuló) gyógymódokat szintén alkalmaztak.
