Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

CSECSEMŐKOR - Szemmelverés

Elsősorban azoknak a szemit keüet félni, akiknek sűrű a szemöldökük, de különösen veszélyes, ha össze is van nőve. Nem feltétlenül szükséges azonban a hiedelem szerinte külső jellegzetességnek meglennie. Már láttuk, ismeretes vidékünkön is az a hiedelem, hogy akit annak idején kétszer választott el az anyja, az tud igézni.

166 Ügy véük, sokan nem is tudnak ilyetén ártó képességükről, s előfordult, hogy maga az anya verte meg szemmel gyermekét, vagy más olyan személy, aki igazán pozitív szándékkal közeledett hozzá. A gyermekek sem egyformák. Egyiknek alig, míg másiknak nagyon ártó tt a nézés. Az ide vonatkozó preventív eljárások sűrűsödése a születés és keresztelés közötti időszakra tevődött. Nem egyértelműen azért, mert a csecsemőt ilyenkor az igézettel szemben fokozottan védtelennek tartották. Adódik ez abból, hogy a gonoszűző praktikákat vizsgált időszakunkban jobbára a rontás fajtájától függetlenül általános érvényűnek vélték, éppen úgy, ahogy a rontások okozói mindinkább a személytelen rosszak, gonoszok, avagy az ugyanilyen értelemben használt boszorkány. S mivel többféle ártalom veszélyezteti a még megkereszteletlen gyermeket, szükségszerűen nagyobb az óvatosság.

16 7 A szemmelverésnek azonban keresztelés után is ki van téve a néphit szerint a gyermek. így a bemutatásra kerülő preventív eljárások egy részét huzamosabb ideig, esetenként évekig alkalmazták attól függően, mennyüe vélték veszélyeztetettnek az apróságot. Pl. beteges, gyenge gyermeknél tovább aktuális, fokozottabban ügyeltek erre, ha a gyermeket kivitték a házból stb. Már szó esett arról, hogy a sátor a csecsemőt is védte a. rossz szem ellen. A visszáján feladott ing vélt preventív hatását, szintén tárgyaltuk. Mindenütt emlékeztek arra a hiedelemre, hogy szemmelverés ellen a gyermek bal csuklójára piros szalagot, pamutot vagy püos gyöngysort ajánlatos kötni. Az utóbbi esetében van adat arra is, hogy nyakba akasztották. Ugyancsak közismert védekezési mód volt, hogy a csecsemő bal kezére hegedűhúrt kötöttek. Fokozott hatásúnak vélték, ha a húr cigány hangszeréről származott.

168 E szokások aktiválódására a két vüágháború között mind ritkábban volt példa. Ugyancsak inkább az emlékezetben élt, miszerint olyan gyermeken, akit az anyja vizeletével megmosdattak, ül. arcát araszra nyitott tenyérrel kereszt alakban megmérték, nem fog az igézet (örhalom).

1 69 Bőven volt azonban még példa századunk első felében rá, hogy a csecsemő pólyakötőjére olvasót fűztek,

170 esetleg nyakába akasztották a rózsafüzért, s vélt veszélyhelyzetben meglocsolták szenteltvízzel. Általában nem szerették, ha idegenek (nem családhoz tar-