Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

CSECSEMŐKOR - A fejlődő kisgyermek

Belerakták, hogy ne essen le. Mikor valahova elszaladtunk. Akkor tettük bele gyorsan. Hát mikor osztan siratott nagyon, akkor ki köllött venni mindenesetre" (Drajkóné Vilt Veronika, sz. 1908., Drégelypalánk). „Sokszor leesett benne a gyerek. Ha mán elfáradt. Nem sokáig vót abban, csak éppen hogy neveljük. Meg hogy kifáradjon, oszt jobban alszik" (Pásztorné Kovács Veronika, sz. 1895., Drégelypalánk). Addig használták, amíg egyedül a gyermek ki nem tudott mászni belőle. Elszórtan előfordult az állókénak puha fából készült változata is. Elnevezésük azonos volt.

153 Ezek padozott állókák: négyzet alakú felső lapjukkal párhuzamosan még egy deszkalapot szegeltek a lábakat összekötő hevederekre, ezen állt a gyermek.

154 Az Üyen állókát, volt rá eset, hogy a határba is kivitték. — Előfordult, hogy akinek nem volt állóka kéznél, egy hokedlit felfordított, s azt használta hasonlóképpen. Az állóka 1935 és 1945 között szorult ki a használatból, ebben gyűjtőterületem egységes képet mutat.

15 5 Szórványosan azonban előfordult még később is, hogy a nagyanya lehozta a padlásról az ott porosodó gyermekbútort, s főleg nyáron, az udvaron beleállította a gyermeket. A járókának

156 három típusát ismerték. Általános volt a tolóka (ritkán: tolókocsi).

151 Ez szintén otthon készült, jobbára puhafából. Részben a könnyebb megmunkálhat óság miatt, részben pedig azért, hogy ha "ráesik a gyermekre, nehogy kárt tegyen benne. Állt egy függőleges, hozzávetőleg négyzetes keretből, amely alsó lécének végei kijjebb nyúltak, s két kis fakerék volt ráerősítve. Ezen alsó léc közepéhez kapcsolódott derékszögben még egy léc, ami ugyancsak kerékben végződött. Gyakran alkalmaztak még egy merevítő lécet

158 középen.

159 A keret felső lécébe kapaszkodott a gyermek, s a szerkezetet maga előtt tolva próbált járni. Általában nem túl szerencsés megoldásnak tartják, mert könnyen kiszaladt a gyerek lába és feldőlt vele vagy hanyattesett.

160 Az 1940-es években szorult ki a tolóka a használatból. A legidősebbek közül néhányan emlékeznek a forgóia.

161 Egy farúd (lényegtelen az anyag, ami éppen adódott a ház körül) egyik végét kovácsolt vaspánt segítségével a szoba keresztgerendái egyikéhez erősítették olymódon, hogy foroghasson benne. Másik, kissé kihegyezett vége a földben végződött. Innen 30—40 cm magasságban egy 35—40 cm hosszú rudat csapoltak, amelyhez fűzfa kávát erősítettek. Az így kapott félkör alakú lyukba tették bele a gyermeket, aki körbe foroghatott vele. Az első világháború után már nemigen használtak ilyet, s az adatközlők szerint korábban sem volt általános,

1 62 mivel valóban csak az első lépések megtanu-